Mit kíván a magyar nemzet?
2002. március 14. 13:01
Csöndesen szemerkélő eső, Pilvax-kávéház, Landerer-nyomda, Nemzeti Dal, Vasvári, 12 pont, fel Budára!
<
Délután a múzeumnál már kb. tízezer ember gyûlik össze, ahol Vasvári és Irinyi szónokol, – a közhiedelemmel ellentétben itt nem szaval –, csak egy kisebb beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönébõl, majd hatfõs bizottságot választanak ( Petõfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky ) a Pest városi tanáccsal való tárgyalásra. A városházához igyekvõ tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását.
A késõbb "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok ekkor még nem is sejtik, hogy most ragadták ki kezükbõl a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségei, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok és a vezetés számára.
A városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak. Az egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelõ (Közbátorsági) Választmányt: Irinyi, Petõfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (õ lesz a megbízott elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos fõjegyzõ, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötõmester, Tóth Gáspár szabómester (Petõfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szûcsmester.
A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenõrzését a sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 fõre szaporítandó pesti polgárõrség fogja ellátni. Délután hat órakor kiszabadul börtönébõl Táncsics, akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló „A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyen szállást kap. Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már elõzetesen kívánt Bánk bán elõadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti Dal elszavalása után más verseket ad elõ. Ugyanekkor a Rendre Ügyelõ Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatóak szerte a városban (a polgárõrség bõvítése, illetve a Helytartótanácsnál elért eredmények).
Bécsben Ferdinánd császár bejelenti, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak. 15.30 körül megérkezik a magyar országgyûlés küldöttsége, melyet nagy ünnepléssel fogadnak, fõleg Kossuthot veszik körül nagy tisztelettel (érdekesség, hogy a bécsi nép szószólója az az Alexander Bach, aki a neoabszolutizmus idején utált és rettegett belügyminiszter lett). Este a küldöttség vezérkara szálláshelyén, a „Frankfurt városához" címzett szállodában megfogalmazza a királyhoz küldendõ leiratot (István nádor teljhatalmú királyi helytartó legyen Magyarországon, Batthyány Lajos pedig miniszterelnök), majd elviszik azt a nádorhoz, aki elvállalja, hogy eljuttatja a magyar udvari kancelláriához.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
