Kéthly Anna

2009. augusztus 16. 11:00

(1889-1976)

1889. november 16-án született Kéthly Anna, a magyar történelmi szociáldemokrácia "nagyasszonya", a múlt század legtekintélyesebb magyar női politikusa. Sokgyermekes budapesti szociáldemokrata munkáscsaládból származott, munka mellett szerzett gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést, kezdett németül és angolul tanulni. 1917-től a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetsége női tagozatának titkára volt, és belépett a szociáldemokrata pártba. Az 1918-as őszirózsás forradalmat üdvözölte, de a Tanácsköztársaságot elutasította. 1919 októberében bekerült az MSZDP Központi Nőszervező Bizottságába, 1922-től 1948-ig a pártvezetőség tagja és országgyűlési képviselő volt.

Meggyőző fellépésével tekintélyt és befolyást vívott ki magának, róla terjedt el a mondás, hogy "egyetlen férfi van a parlamentben - az is nő". A Tisztelt Házban 1944-ig csaknem ezer alkalommal szólalt fel, kivívva még a szociáldemokratákkal szembenálló képviselők tiszteletét is. Az 1930-as évek második felétől fellépett a német orientáció, a szélsőjobboldali törekvések, a zsidótörvények ellen. A második világháború idején elutasította a kommunisták népfrontpolitikáját, az MSZDP és a polgári ellenzék összefogásának szükségességét vallotta. Az ország német megszállása után illegalitásba vonult, a nyilas hatalomátvétel után egy Nógrád megyei faluban bujkált.

1945 februárjától a közvetlen pártvezetés tagja, a Világosság című lap felelős szerkesztője lett, 1945 novembere és 1947 júliusa között a nemzetgyűlés, 1947 szeptembere és 1948 februárja között az Országgyűlés alelnöke volt. Az SZDP egyik legnagyobb tekintélyű vezetőjeként a pártegység megőrzése érdekében centrumpolitikát folytatott, célja a politikai szabadság, a többpárti parlamenti demokrácia és pártja önálló arculatának a megőrzése volt.

Mivel ellenezte a két munkáspárt egyesülését, 1948. február 18-án puccsszerűen kizárták a pártvezetőségből, március 7-én a pártból is. Ettől kezdve visszavonultan élt, majd 1950. június 9-én koholt vádak alapján letartóztatták. Hosszú, ítélet nélküli fogva tartás után, zárt tárgyaláson a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés és kémkedés vádjával 1954. január 20-án életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Az év november 19-én - a nemzetközi tiltakozás, főleg a brit Munkáspárt nyomására - egyéni kegyelemmel szabadult, de rendőri felügyelet alatt maradt.

Az 1956-os forradalom idején az újjászervezett szociáldemokrata párt elnökévé választották. November 1-jén a Szocialista Internacionálé bécsi ülésére utazott, másnap - távollétében - a Nagy Imre-kormány államminiszterévé nevezték ki. A november 4-i szovjet intervenció miatt csak Sopronig jutott, és miután visszatérése kétszer is meghiúsult, emigrációba kényszerült.

Belgiumban telepedett le, ahol a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Szolidaritási Alapjától kapott segélyekből szerényen élt. 1958-tól az MSZDP emigráns szervezetének elnöke volt. Sokat tett 1956 szellemének ébren tartásáért, az emigránsok befogadásáért. Részt vett az ENSZ magyar bizottsága jelentésének elkészítésében, amely kiállt a forradalom ügye mellett. Utazásai során mindenhol fellépett Magyarország szabadságának visszaszerzéséért, a kommunista elnyomás ellen.

1957-1963 között szerkesztette a Londonban kiadott Népszavát, 1970-től 1973-ig a Szociáldemokrata Szemle alapító szerkesztője volt. 1973-ban vezetésével dolgozták ki a Szociáldemokrata Alternatívát, az emigráns szociáldemokrata párt új programját. Utolsó éveiben hazavágyott, de hiába. 1976. szeptember 7-én hunyt el a belgiumi Blankenbergében. Hamvait 1990. októberében hazahozták, és november 3-án Budapesten, a 301-es parcellában helyezték örök nyugalomra. 1994. július 7-én jogilag rehabilitálták, egykori Pozsonyi úti lakóháza falán emléktáblát helyeztek el.

Életéről nemrég mutatták be a Mészáros Márta által rendezett Utolsó jelentés Annáról című filmet.