1988. november 14-ről 15-re virradó éjszaka a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltotta a független palesztin államot az Izrael által megszállt területeken. Az államügyek bonyolításával a Jaszer Arafat vezette PFSZ Végrehajtó Bizottságát bízták meg. Az állam kikiáltását megelőzően a nemzeti tanácsban hosszú viták folytak a radikális és a méréskelt palesztin vezetők között a PFSZ jövőbeni irányvonaláról. Végül is nagy többséggel megszavaztak egy politikai nyilatkozatot a 242-es és 338-as ENSZ-határozatok elfogadásáról, és követelték az önrendelkezés jogát a palesztinok számára, mint a közel-keleti békés rendezés alapfeltételét. Az 1967-es 242-es számú ENSZ-határozat elfogadásával PFSZ először ismeri el közvetett módon Izrael állam jogát a létezésre. A Nemzeti Tanács megerősítette egy nemzetközi közel-keleti konferencia szükségességét, és elítélte a terrorizmus minden formáját. Fenntartják azonban a jogot a külföldi megszállókkal szembeni ellenállásra. 24 órával kikiáltása után 16 ország ismerte el a palesztin államot. A nyugati államok többsége, valamint a Szovjetunió tartózkodóan fogadta a hírt. Ezzel szemben az USA kormánya határozottan elutasította a palesztin állam elismerését. Különösen élésen reagált Izrael, amely az államalapítást "jelentéktelennek" nevezte, a PFSZ-nek "diplomáciai hadat" üzent. A palesztinok harca hazájukért 1947-ben kezdődött, amikor Palesztina brit területét egy izraeli és egy arab területre osztották fel.