I. Napóleon francia császár a berlini dekrétumban kontinentális zárlatot rendel el Nagy-Britannia ellen. Az európai kontinens valamennyi kikötőjét és tengerpartját bezárják a Nagy-Britanniával folytatott kereskedelem és a brit áruk előtt. A francia császár már az év eleje óta törekedett arra, hogy a brit kereskedelem elleni harcot a háború döntő fegyverévé fejlessze. A dekrétum célja: 1. rákényszeríteni Nagy-Britanniát a blokád feladására (május 16-án rendelte el valamennyi Franciaország által ellenőrzött kikötő ellen, Bresttől egészen az Elba torkolatáig); 2. véget vetni az angol beavatkozásnak a francia tengeri kereskedelemben; 3. kikényszeríteni az angolok által annektált francia gyarmatok visszaadását; 4. megakadályozni annak a segélynek a fizetését, amellyel Anglia a Franciaországgal hadban álló szárazföldi országokat támogatta. A kontinentális zárlat gazdasági hatásai rendkívül sokrétűek. Nagy-Britannia, a tengerek ura abszolút monopóliumra tesz szert a gyarmatáru-kereskedelemben, és új felvevőpiacokat szerez. Az ország ipari termelése, a brit mezőgazdaság magas színvonala, valamint a gyarmatáruk emelkedő ára is hozzájárul, hogy még növelni is tudja a kereskedelmi forgalmát. A brit konkurencia kikapcsolásával kezdetben a kontinensen is fellendül a kereskedelem és az ipar. Franciaország új piacokra tesz szert. Szicíliában és Spanyolországban. Ezenkívül - akárcsak Németországban és Svájcban - a textilipar is jelentősen fejlődik. Így például 1806 és 1810 között Franciaországban megduplázódik a mechanikus szövőszékek száma, felgyorsítva az ipari forradalom kibontakozását. Németországban kialakult az illegális kereskedelem néhány központja is, mint Bréma, Hamburg vagy Frankfurt am Main. A belső kereskedelemre gyakorolt pozitív hatás mellett azonban hosszú távon a negatívumok kerekednek felül. A kontinentális zárlat fokozza a korrupciót és a feketekereskedelmet, általános elégedetlenséget keltve a nagy- és kiskereskedők körében. De nő az ellenállás azok között a hivatalnokok között is, akiknek feladata a kontinentális zárlatot megsértők megbüntetése. A lakosság persze egyre elégedetlenebb, mert fájdalmasan érzi a brit gyarmatáruk, a gyapot és a nádcukor hiányát. A növekvő ellenállás arra kényszeríti Napóleont, hogy közel 200 000 vámállomást létesítsen és ügynökök, katonák tízezreit alkalmazza, hogy ellenőrizzék a beviteli tilalomra vonatkozó rendeletek betartását.