A Kálvin által szerkesztett és a genfi városi tanács által elfogadott egyházalkotmány a kálvinizmus központjává teszi Genfet. A főként a tehetős polgárság részéről megnyilvánuló ellenállást legyőzve fogadtatja el Kálvin egyházalkotmányát, mely a politikai és egyházi hatalom egyesüléséhez vezet. A kálvini egyházi alkotmány, mely négy lelkészi hivatalt (lelkész, tanító, presbiter, diakónus) ismer el, éppúgy szabályozza az egyházi és iskolai, mint a gazdasági, politikai és magánéletet. Az előírások megszegése szigorú büntetést, akár még halálbüntetést is maga után vonhat.