Új film Nagy Imréről

2004. október 15. 10:30

A Budapest Film és a Történelemtanárok Egylete tisztelettel meghívja az érdeklődő történelemtanárokat és diákokat 2004. október 20-án szerdán 14.30-ra a Mammut mozi Aquincum termébe A temetetlen halott című film zártkörű vetítésére. A filmvetítésre 150 helyet tudunk biztosítani, jelentkezni az [email protected] e-mail címen lehet. A szervezők kérik feltüntetni, hogy diák vagy tanár-e a jelentkező.  A sikeres jelentkezést visszajelezzük, a helyek betöltésekor a jelentkezési sorrendet vesszük figyelembe. Jelentkezési határidő: 2004. október 19.

A rendező, Mészáros Márta nyilatkozatából: "Nagy Imre élettörténete a XX. századi történelem alaptörténete. Ő volt az első kommunista vezető - az 56-os nemzeti forradalom jelképe, miniszterelnöke -, aki felmondta a Varsói Szerződést, kiállt a többpártrendszeren nyugvó demokráciáért...Személyes okom is volt arra, hogy ezt a filmet megcsináljam: gyerekkoromban ismertem meg Nagy Erzsébetet. Végigkövettem hányatott sorsát, amikor magányosan, kitaszítva élt, majd elszántan harcol; apja rehabilitálásáért. Nagy Imrével is többször találkoztam, máig emlékszem kedves, joviális alakjára. Nálam lehetett őt először nyilvánosan látni, a "Napló" filmsorozat második részében (Napló szerelmeimnek). Emlékszem az eufórikus fogadtatásra, amikor hajlott alakja föltűnt a vásznon. Régóta készültem arra, hogy filmet készítsek róla."

Főszereplők: Jan Nowicki, Moór Marianna, Horváth Lili, Csuja Imre,  Csányi Sándor,
Cserhalmi György, Mácsai Pál
Szakértő-konzultáns: Vészi János, Nagy Erzsébet, Rainer M. János
Operatőr: Jancsó Nyika
A film hossza: 127 perc.
Magyarországi bemutató: 2004. október 21.

Kritikarészlet: "A film könnyen befogadható, .. .mindenki számára közérthetően meséli el Nagy Imre élettörténetét, száműzetését és börtönben töltött másfél évét. A kort megélt, azt ismerő generációnak is tud új információval szolgálni arról. ...amiről csak sejtése lehetett az embereknek. Hibátlan az operatőri munka, a vágás és a zenehasználat egyaránt. Jan Nowicki remek választásnak bizonyult, hisz nem csak külsőségeiben hasonlít Nagy Imrére, hanem egészen kiváló módon jeleníti meg a politikus sokszínű személyiségét is. Az első pillanattól az utolsóig hiteles. A film objektív és történelem-hű akar maradni, nem ítélkezik emberek vagy ideológiák fölött, csak megmutatja a börtön nyomasztó bezártságát, a megtöretés eszközeit, a testi bántalmazás nélküli brutalitást, a korszak ellentmondásosságát és hazugságát. Nagyon fontos mű, mely méltó Nagy Imre emlékéhez, és ahhoz, amit '56-ról most gondolunk.'
(VOX, 2004. október)