Ötszáznyolcvan éve halt meg Jan Zizka

2004. október 12. 14:37

Neve a huszita háborúk kitörése után lett ismert. A vallási mozgalom névadója Husz János teológus volt, aki 1413-ban írott művében Krisztust ismerte el az egyház fejének, megkérdőjelezve a pápaság intézményét. Huszt 1415-ben a konstanzi zsinat elé idézték, s a Zsigmond császártól kapott menlevél dacára eretneknek bélyegezték és megégették, tanait azonban nem vonta vissza. A Csehországba visszatért Zizka is Husz tanainak hívéül szegődött, amikor 1419-ben a prágai nép elfoglalta a városházát és kidobta az ablakon a tanácsosokat, ő vezette a tömeget. Néhány hónappal később meghalt Vencel király, s ezzel évtizedekig tartó háborúskodás kezdődött a husziták és a Vencel koronáját magának követelő, a huszitizmust tűzzel-vassal üldöző Zsigmond király hívei között.

Zizka elhagyta Prágát és híveivel Plzenbe menekült, de rövid idő múlva távoznia kellett a katolikus városból. Tábor hegyére igyekezett, ahol több tízezer huszita gyűlt össze, menet közben Sudomernél diadalmaskodott a túlerőben lévő nemesi csapatok fölött. Tábor hegyét bevehetetlen erőddé építette ki és fegyelmezett csapatokká képezte ki a lelkes huszitákat. Zsigmond keresztes háborút hirdetett a taboriták ellen, de Prágát ostromló seregeit Vítkovnál legyőzték a Zizka vezette husziták.

A taboriták győzelmet győzelem után arattak és hamarosan Csehország nagy részének birtokába kerültek, még az is felvetődött, hogy egy lengyel herceget hívjanak meg a trónra. Végül mégis húsztagú "átmeneti kormányt" állítottak fel, amelynek tagja lett Zizka is. A hadvezér 1421-ben Rabí ostrománál elvesztette másik szeme világát is, ettől kezdve vakon vezette seregeit, tapasztalt kapitányainak jelentéseire támaszkodva. 1422-ben Kutná Hora közelében ismét hatalmas vereséget mért Zsigmondra, aki több ezer embert vesztett és saját életét is csak bajosan tudta megmenteni. Zizka benyomult Morvaországba és Alsó-Ausztriába, a szorult helyzetbe került Zsigmond helytartóságot ajánlott neki, de Zizka ezt visszautasította.

Zizka élete során 16 nagyobb, számtalan kisebb csatát vívott és mindegyikből diadalmasan került ki. (Igaz ez még a magyar betörési kísérlet kudarca ellenére is.) Zizka sikerének titka a korában gyökeresen újnak számító és a nyugati hadtudomány által csak kétszáz évvel később felfedezett harcmodor volt. A nagyszámú lovasságot kényszerűen nélkülöző Zizka egységesen kezelte a különböző fegyvernemeket, kiemelt szerepet szánva a tüzérségnek. Forradalmi újításnak számított, hogy ágyúit magas oldalfalú, vastag deszkákkal megerősített szekerekre erősítette. A szekerek támadás közben tüzelve könnyűszerrel törték át az ellenség vonalait, gyorsan szállították a katonákat, de főképp a védekezésben jeleskedtek. Zizka nagy mestere volt annak, hogy az ellenséget számára előnytelen körülmények között kényszerítse támadásra. A néha több ezer szekérből kialakított, láncokkal összekötött védőfal mögött ágyúk és lövészek várták a rohamozókat, akikre végül kampósbotokkal és szúrószerszámokkal felfegyverzett gyalogosok támadtak; ha megfutamodtak, a szekérvárból kirajzó harcosok vették üldözőbe őket.

Zizka a cseh nép nemzeti hőse, tiszteletére emelték Prágában a világ legnagyobb lovas szobrát (Bohumil Kafka műve): a vak generális kilenc méter magasan tornyosul a cseh főváros északi részén emelkedő a Vítkov-(ma Zizkov-)hegy tetején.

(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)