A Század óriása címmel nyílt kiállítás Teng Hsziao-Pingről
2004. szeptember 21. 13:02
Teng Hsziao-Ping születésének századik évfordulóján új típusú személyi kultusz bontakozott ki az egykori kínai vezető személyisége körül.
A szocializmus kínai útjának egyengetője
Teng a Szecsuán tartományban fekvő Csiencsing-i Teng Hszien-hszienben látta meg a napvilágot 1904. augusztus 22-én. Művelt nagybirtokos család sarjaként tanulmányait Franciaországban végezte, itt lett kommunista, s Csu En-lai barátja. A Szovjetunióban eltöltött káderképzős évek után Mao Ce-tung köréhez csatlakozott, s otthon már a Vörös Hadsereget szervezte. A Csang Kai-sek nacionalistái előli Hosszú Menetelés során (1934. október-1935. november) már Mao Ce-Tung jobb keze volt.
Személyesen vezényelte le 1950-ben Tibet megszállását, 1954-55-ben az első pártbeli tisztogatást, két évvel később pedig a Virágozzék Száz Virág kampányt felülbíráló értelmiségellenes akciót. Mao nem sokkal a forradalom után 1956-ban nevezte ki Tenget a párt főtitkárává. Teng támogatta Maót az 1957-es a "jobboldaliaknak" nevezett bírálók elleni kampányban, ám ezután napi összetűzésekbe keveredett Liu Sao-csi államelnökkel (aki 1959-ben került Mao helyére a KNK elnöki székébe).
Mao Nagy ugrása után Teng és Liu megnövelték befolyásukat a pártban. Gazdasági reformokat indítottak be, mellyel a pártapparátusban és a közvéleményben is megnőtt a népszerűségük. Ám ezzel kiváltották Mao ellenszenvét és riválisoktól való félelmét is, így a lehetséges versenytársak kiiktatására is felhasználva Mao 1966-ban elindította a Kulturális Forradalmat, s Tengnek vissza kellett vonulnia tisztségeiből.
Mao 1976-os halála után azonban Teng válhatott a világ legnépesebb országának tényleges vezetőjévé. A KKP-n belül gondosan mozgósítva támogatóit képes volt arra, hogy kimanőverezze a pártból Hua Kuo-fenget, Mao potenciális utódját, aki korábban központi szerepet vállalt Teng félreállításaiban, majd 1980-1981-ben Huát a legfelső vezető pozícióktól is sikerült megfosztani. A korábbi vezetőváltásokkal szemben viszont Teng életben hagyta Huát, aki továbbra is a Központi Bizottság tagja maradhatott csendes visszavonulásáig.