A Század óriása címmel nyílt kiállítás Teng Hsziao-Pingről
2004. szeptember 21. 13:02
A nagy vizionárius: a fokozatos piacgazdasági átalakulás ősatyja
Teng 1976-ban útjára indította népszerű modernizációs programját, mely teret biztosított a nyílt kritikának, és az elmúlt időszak bírálatának.
Állandósuló káderpolitikai cselsorozatai és a KKP-n belüli hatalmi átrendeződés közepette, megélénkültek a Nyugattal való kapcsolatok. Teng nyugat-európai útjai után 1979-ben találkozott Carter amerikai elnökkel. Carter keresztülvitte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában az 1949-es kommunista hatalomátvétel után a népi Kínával szakított Tajvan helyére Kína kerülhet vagyis elismerik a Kínai Népköztársaság legitimitását.
Teng kezdeményezte a kínai egyesítési folyamatot, elindítva Hong Kong és Makaó visszacsatolását. Nagy-Britannia és Kína között 1984. december 19-én megkötötték a Kínai-Brit Visszacsatolási Megállapodást, miszerint 1997-ben Hong Kong brit fennhatóság alól kínai fennhatóság alá kerül. A megállapodás szerint a 99 éves bérlet lejárta után Kína 50 évig nem nyúl hozzá Hong Kong kapitalista berendezkedéséhez.
Teng idején nem fokozódtak a kapcsolatok a Szovjetunióval, mivel az állami politika a maoizmus azon vonalát folytatta, miszerint a Szovjetunió ugyanolyan szuperhatalom mint az Egyesült Államok, ám sokkal veszélyesebb, mert szomszédos állam.
A gazdasági reformok a "Négy modernizáció" programjának célterületei szerint a mezőgazdaság, ipar, tudomány-technológia, katonaság területeken valósultak meg. A változtatások egy részét Teng személyesen találta ki. Ilyen volt például a helyi szintű vezetés megerősítése, melyet - sok más reformhoz hasonlóan - a kelet-ázsiai "kistigrisek" fejlődése inspirált. Teng reformjai a makrogazdasági irányításban továbbra is az előre megtervezett és centralizált irányítást tartotta fenn, amit azonban a fejlődésben érdekelt technokrata bürokraták irányítottak. A helyi döntésekben a politikai motiváció mellett újra megjelent az anyagi. A nemzetközi beruházások számára különleges Gazdasági Területeket hozott létre, ahol a teljes piaci liberalizációt is engedélyezték. E gazdasági reformok, a piacosítás máig tartó útjára terelték a kínai társadalom átalakulását: a nyolcvanas évekre Kína végképp a romló szociális és munkakörülmények, a nemzetközi tőke számára az olcsó munkaerő országává vált.
Teng Hsziao-ping 1997. február 19-én halt meg Pekingben, helyét Csiang Cö-Min vette át. A 2001-ben megjelent Tienanmen-iratok szerint Teng és veterán tábornokai az erő alkalmazását szorgalmazták 1989. június 4-én a kínai diákok demokrácia-mozgalmával szemben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
