Az aacheni kongresszuson (1818. IX. 29.-XI. 21.) elfogadott `aacheni jegyzőkönyv` biztosította az európai hatalmak egyensúlypolitikájának folyamatosságát: Franciaországot a Bourbon-királyság restaurációja (1814. VI. 4.) és I. Napóleon végleges veresége (1815. VI. 18., 1815. XI. 20.) után felvették a Poroszország, Ausztria, Nagy-Britannia és Oroszország alkotta Négyes Szövetségbe, s az viszonzásként kötelezte magát - minkét a többi hatalom - `a világ nyugalmának` fenntartására (`le repos du monde`).
Az öt hatalom forradalomellenes együttműködését Nagy-Britannia csak addig támogatta, amíg az nem vezetett a forrongó területek elleni szövetséges katonai intervencióhoz. Az ilyen beavatkozást - mint a népjog megsértését - a brit külügyminiszter, Robert Stewart Castlereagh elutasította. Állásfoglalása jelzi a Poroszországgal, Ausztriával és Oroszországgal kapcsolatos ellentéteket, amelyek végül előjelzik Nagy-Britannia bizonyos mértékű eltávolodását a kontinenstől ("splendid isolation").
Az aacheni kongresszus határozatai Franciaország számára elsősorban a második párizsi béke (1815. XI. 20.) rendelkezéseinek könnyítését jelentik; a szövetséges csapatok Franciaországból történő kivonásának napja: 1818. XI. 30., ezenkívül a Franciaország által fizetendő háborús kártérítés összegét - Poroszország kívánságaival ellentétesen - 700-ról 265 millió frankra csökkentik. A külpolitikai kérdések mellett a kongresszuson a szövetséges hatalmak belpolitikai helyzetéről is tanácskoznak.