A korona elásásának története
2004. augusztus 23. 10:08
Törd össze, vagy vesd a Dunába
| Kozina Sándor: Szemere Bertalan portréja (1851) |
Szemere tanácstalan volt, mit tegyen az ékszerekkel, erdélyi mozgása alatt állandóan magával hurcolta az ékszereket. Fülepp Lipót kormánybiztosnak azt hazudta, a ládák fontos iratokat rejtenek, mire az segítséget ígért elrejtésükben. Orsován Batthyány Kázmér külügyminiszter, az ország egyik legrangosabb arisztokrata családjának leszármazottja csak ennyit tanácsolt belügyminiszter kollégájának: "Törd össze vagy vesd a Dunába". A problémájával magára maradt Szemere újabb segítőtársakat keresett, ám nekik is azt füllentette, a ládában titkos iratok vannak. A belügyminiszter 1849. augusztusában Erdélyben több helyen is elásta, majd kiásta a koronát. A rejtekhelyet Szemere Batthyány Kázmérral és Fülepp Lipóttal is közölte.
Ekkor már a császári hatóságok is intenzíven érdeklődtek a koronázási ékszerek iránt. Szemere végül jó rejtekhelyet választhatott, mert 1849 őszén a császáriak bizottságot küldtek Erdélybe, mely eredménytelenül próbálta felkutatni a ládákat. Évekig senki a színét sem látta az ékszereknek, mígnem 1853-ban az 1848-as külügyminisztériumi titkárból császári rendőrspiclivé vált Wargha István Londonban - máig tisztázatlan körülmények között - kiszedte az emigránsokból a rejtekhely leírását. Az osztrák hatóságok végül 1853. szeptember 8-án bukkantak rá a ládára Orsován. A koronázási palást erősen megsínylette a föld alatt töltött négy évet, ám az ékszerek viszonylag jó állapotban kerültek elő.
Orsováról Bécs felé indították útna őket. Szeptember 15-én egy főméltóságokból álló bizottság Budafoknál megvizsgálta a drágaságokat, melyek Pestről vonaton utaztak tovább Bécsbe. Szeptember 20-án a fiatal császár, Ferenc József is megtekintette őket, majd másnap vasúton visszaszállíttatta őket Budára.
Forrás: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története (Videopont, 1996)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
