Japán biológiai és kémiai hadviselése Kínában
2003. november 10. 09:48
<
Több mint tízezer áldozat a `tudomány oltárán`
A japán császári hadsereg 1932-ben szállta meg Mandzsúriát, ekkor a Shiro Ishii által vezetett biológiai fegyver fejlesztő csoport, a 731-es Egység Mandzsúriába települt, hogy a helyi lakosságot és hadifoglyokat föláldozva emberi kórokozókat szaporítson. Becslések szerint több mint 10.000 embert öltek meg kísérleti és termelési célokból.
Ishii végül 1939-ben kapott engedélyt új fegyverei bevetésére. Mivel nem tudtak kórokozókat hatékonyan célba juttató lövedéket előállítani, megmaradtak a viszonylag egyszerű eljárásoknál. Szabotőreik kolerával fertőzték a kutakat és az élelmiszereket, tífusszal fertőzött zsömléket juttattak az éhező lakosságnak, repülőgépeik baktérium-tenyészetet permeteztek és pestissel fertőzött bolhákat szórtak a városokra. Eközben Vakamacu állatorvos vezérőrnagy vezetésével a 100-as Egység növényi és állati kórokozókat termelt és terjesztett, hogy a mezőgazdaságot tönkretegye.
A japán biológiai hadviselés hatékonyságát nehéz számszerűsíteni, hiszen a háború után Kína hagyományos elzártsága fokozódott, és Japán érthető módon inkább hallgatott. Valószínű, hogy Ishii furcsa fegyverei sok százezer ember halálát okozták. Egy ízben a japán hadsereg olyan területen nyomult előre, amelyet korábban biológiai fegyverekkel támadtak, ekkor 10.000 japán katona megfertőződött és mintegy 1.700 meghalt. A háború végén a készleteket, berendezéseket és dokumentumokat megsemmisítették, majd az alakulat vezérkara Japánba menekült.
Néhány tucat tisztnek ez nem sikerült, ők szovjet hadifogságba kerültek. A Szovjetunóban elítélték őket, de a sztálini kor gyakorlatához képest enyhe ítéletek születtek (2-25 év kényszermunka). A program vezérkarának zöme amerikai őrizet alá került Japánban, és őket háborús bűnösként nem vonták felelősségre, mivel a felmentésért cserében átadták a kutatások eredményeit az Egyesült Államoknak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
