Olimpiai bajnokok: az ókor szupersztárjai
2004. augusztus 12. 10:48
Az antik olimpiák bajnokait épp olyan rajongás vette körül, mint a maiakat: pénzt kerestek, hírnevükkel kérkedtek - és hagyták, hogy lefizessék őket.
Hallgattak a fegyverek
| Pankráció |
Ellenfele a súlyos sérülés miatt feladta a küzdelmet, ám Arrikhión már haldoklott. Torka összeroncsolódott, és bár őt hirdették ki győztesnek - az olajlevél-koszorúval már csak a holttestet tudták megtisztelni.
Bár Arrikhión története kivételesen drámai, az ókori olimpiák történetében nem ment ritkaságszámba, hogy a versenyzők életükkel fizettek kitartásukért. A pankráció a különösen veszélyes sportok közé tartozott, hiszen a fojtogatás, az ujjtörés és a nemi szervre mért ütés is megengedett volt. Ebben a sportágban elég gyakran előfordult, hogy a versenyzők a játék után néhány nappal belehaltak sérüléseikbe. Miért volt olyan vonzó mégis az ókori Hellász ifjainak az olimpia? Miért volt érdemes még fiatal életüket is kockára tenni?
A legenda szerint az első játékot i. e. 776-ban, az olympiai Zeusz-szentélyben tartották, és mindössze egyetlen számból állt: egy 192 méteres futóversenyből. Egy Koroibosz nevű futó győzött, így ő lett a történelem első olimpiai bajnoka.
Ettől fogva az olimpiai játékokat 1100 éven át négyévente rendszeresen megtartották, egy Zeusz tiszteletére rendezett, nagyszabású fesztivál részeként. Theodosius császár azonban 393-ban úgy döntött, hogy a játékok túlságosan pogány szelleműek, és megszakította az ősi hagyományt.
Az idők során egyre gyarapodott a sportágak száma, végül az 5 napig tartó játékok során 10 versenyszámban mérték össze tudásukat és erejüket az ifjak. Az olimpiai játékok rangja és hírneve szintén egyre nőtt, lassan háttérbe szorították az összes többi, más városokban rendezett versenyeket.
"Valamint a nappali égen nincs forróbb és fényesebb csillag a Napnál, azonképp nincs az olimpiai játékoknál nagyobb versengés" - írta Pindarosz görög költő az i. e. 5. században.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
