Pest és Buda között az összeköttetést hajóhíd biztosította, egyre súlyosbodó zavarokkal. Pest fejlődése, gazdasági központtá válása, az áruforgalom növekedése következtében elodázhatatlanná vált az állandó összeköttetés megteremtése. Az állandó híd építésének motorja Széchenyi István gróf lett, akinek jövőképében a modern Magyarország fővárosaként az egységes Budapest fontos szerepet játszott. Az 1832-36. évi országgyűlés biztosította az építés és fenntartás törvényi feltételeit. Az építésre részvénytársaság alakult, a tőke java részét Rotschild Salamon és Wodianer Sámuel biztosította, a vállalat vezetését a bankár Sina György báróra bízták. A hidat az angol Thierney Clark tervezte, az építést Adam Clark vezette. A Lánchíd, amelyet Kossuth javaslatára Széchenyiről neveztek el, 1848 nyarára csaknem készen állt. A hadi események okozta kényszerszünet után, 1849. november 20-án adták át a korabeli Európa egyik legnagyszerűbb építményét, amely ténylegesen egyesítette a két várost.