II. András új birtokadományozási politikája és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi reformok súlyosan sértették az egyház érdekeit is, amennyiben csökkentették bevételeit. Ez indította végül arra az esztergomi érseket, hogy gondosan megválasztott időpontban, 1232 nagyböjtjének kezdetén interdiktumot mondjon ki az országra, azaz eltiltsa a szentségek kiszolgáltatását. (Ez azt jelentette, hogy a papok nem végeztek egyházi szertartásokat.) A kemény lépés kínos, sőt egyenesen tarthatatlan helyzetbe hozta Andrást, aki így kénytelen volt meghátrálni. A hosszas huzavona után elfogadott beregi egyezmény - mely közkeletű neve ellenére inkább az egyház egyoldalú diktátuma volt - rendezte a főbb vitakérdéseket. Megerősítette az egyháziak bíráskodási és adózási kiváltságait, tiltotta a nem keresztények királyi tisztségekbe helyezését (vagyis a királyi jövedelmek zsidó és izmaelita bérlők útján történő beszedetését), és szabályozta az egyházak részesedését a sóforgalmazás zsíros üzletéből. Az intézkedések végrehajtása nem ment könnyen, s ez újabb konfliktusokat is szült, de végül a pápa - aki legátusa révén közvetített a király és Róbert esztergomi érsek között - feloldozta Andrást a rá mért egyházi fenyítékek alól.