Iraki kínzások francia módra
2004. június 30. 12:00
Az algíri csata
Az olasz rendező, Gillo Pontecorvo 1965-ös filmje ugyan nem dokumentumfilm, hanem fikciós történet, mégis igen realisztikusan mutatja be a francia kolonialisták ellen szövetkező nagyvárosi gerilla-mozgalom növekedését. A forgatókönyvet az FLN egyik vezetője, a francia börtönöket is megjárt Saadi Yacef írta.
Pontecorvo bemutatja, miként vetettek be a franciák egyre több és több kínzást, brutális megaláztatást és tárgyalás nélküli kivégzést, hogy megtörjék az FLN-t. Ám ezek a módszerek legfeljebb pürroszi győzelmet hoztak a franciáknak. Lejáratták a hadseregüket, és csak tovább erősítették az ellenállási mozgalmat.
"Az algíri csatát" vagy 40 katonatisztnek és polgári Pentagon-tisztviselőnek mutatták be tavaly. Arra kérték őket, elemezzék a film által felvetett problémákat, vagyis azt, mivel jár a hadviselés egy arab társadalomban.
A filmvetítésre szóló meghívón ez volt olvasható: "Hogyan lehet megnyerni a háborút a terrorizmus ellen, és elveszteni az eszmék háborúját. Gyerekek, akik nyíltan tüzelnek katonákra. Nők, akik kávéházakban bombákat rejtenek el. Csakhamar a teljes arab népesség felsorakozik az elvakultak mögé."
A szórólap így folytatódott: "Ismerősnek hangzik? A franciák tudják, hogy kell csinálni. A módszer taktikailag beválik, ám stratégiailag csődöt mond. Ha meg akarja érteni, miért, jöjjön el erre a ritka alkalomra, amikor levetítik ezt a filmet."
A francia és az amerikai hadsereg is szörnyű tetteket követett el a helyi lakosok ellen - de az is igaz, hogy szörnyű ellenséggel álltak és állnak szemben. A történészek, újságírók feladata csak az, hogy ha nem is állásfoglalás nélkül, de józanul és kiegyensúlyozottan tájékoztassák a közvéleményt.