Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban
2004. március 16. 03:37 Standeisky Éva
A Kádár-korszakban az 1956-os forradalom története nem képezhette tudományos kutatás tárgyát. A tiltás következtében olykor egymással homlok- egyenest ellenkező sémák - 1956-ban nem volt antiszemitizmus, illetve felújult a szélsőjobboldali veszély - rögzültek. Az 1980-as évek végétől változott a helyzet, feltáratlan területek azonban jócskán maradtak, és a félmegoldások, manipulált értékelések száma sem kevés.
Elhamarkodott ítélkezések helyett az antiszemita jelenségek számbavétele, okainak feltárása vihet közelebb a történtek megértéséhez. A téma egyik legjobb ismerője, Kovács András szerint `a forradalom napjaiban valójában elenyésző volt az antiszemita jelenségek száma.`1 A zsidóellenes megnyilvánulások közé nem csupán a zsidók tettleges bántalmazása, a lincselések, pogromok tartoznak, hanem a gesztusban, szóban és írásban elkövetett atrocitások is. Ezekkel megsokszorozódik a 15-20 körüli szám. Az antiszemitizmus esetében azonban a `kevés` is sok. A zsidóellenes atrocitások viszonylag ritka előfordulása és az antiszemita megnyilvánulások antikommunista jellege sem ok arra, hogy lekicsinyeljük a forradalom alatti zsidóellenességet. Az 1956-ban ismét nyíltan megjelenő zsidóellenesség - amely a társadalomban 1948 és 1956 között lefojtottan volt jelen - nem a forradalomról állít ki bizonyítványt: azt jelzi inkább, hogy az évtizedes kényszerű kitérő után az emberek ott folytathatták, ahol 1945-46-ban, de még inkább 1947-48-ban abbahagyatták velük. Amikor 1956-ban kiengedtek a hatalmi fékek, elszabadultak a csoportos és a személyes indulatok.
szerkesztőségét!
