Háttérben maradni
Donald R. Kelley professzor, a Journal of the History of Ideas főszerkesztője
2004. február 21. 04:38 Szentpéteri Márton
Az International Society for Intellectual History (ISIH) tavaly decemberben, az isztambuli Boszporusz Egyetemen rendezte legutóbbi konferenciáját Alteritás és a határok tapasztalata címmel, alig néhány héttel a török fővárost ért terrortámadások után. A Magyar Narancs a Rutgers Egyetem professzorát, az egyik legbefolyásosabb amerikai eszmetörténészt kérdezte.
<
Megnyitóbeszédében Szelcsuk Eszembel, a Boszporusz Egyetem történelem tanszékének vezetője minden résztvevőnek megköszönte, hogy a terrortámadások ellenére eljött Isztambulba. Mint hangsúlyozta, ha ez másként történt volna, azt akár a terroristák győzelmének is tekinthettük volna. Ön mit gondol az értelmiség szerepéről a 21. században? Donald Kelley:
Nézze, az eszmetörténészek többsége ma döntően nem a nyilvánosság, hanem a tudományos világ intézményeiben tevékenykedik. Sokkal inkább jellemző rájuk a tudományos érdeklődés, semmint az értelmiségi régi szerepkörei, a részvétel a társadalmi változásokban, a forradalomban és az összes efféle dologban. Ez egy forradalom utáni kor, abban az értelemben, hogy a forradalom a legtöbb nyugati értelmiségi napirendjéről már hiányzik. Jó, ez talán túlzás, nyilván akadnak még olyanok, akik nem tettek le erről a célról, mégis az értelmiségi törekvések döntően a megértésre, a bölcsességre és az interpretációra irányulnak, s nem a cselekvésre. Ez a nem aktivista szerep felel meg a mai értelmiségi számára a leginkább. Kivételt képeznek persze azok, akik a kormányban akarnak dolgozni, a hatalom útjait akarják bejárni, avagy a high journalism képviselői. Az Egyesült Államokban legalábbis - nem úgy, mint Franciaországban például - nincs sok átfedés eszmetörténészek, minőségi újságírók vagy más, a nyilvánosságban tevékenykedő értelmiségiek között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
