A Bastille históriája
2003. július 14. 19:07
Prominens rabok
Negyvenkét rabot lehetett egymástól elkülönítve a falak közé zárni, de a létszám szinte sohasem volt teljes. XVI. Lajos uralkodása idején évente átlag tizenhat fogoly élt az erődben. A Bastille-nak ekkor már csak a híre volt a régi: a kínvallatást megszüntették, a föld alatti cellákat és a láncokat 1776-tól használaton kívül helyezték. A foglyok írhattak, olvashattak, vendégeket fogadhattak mindkét nemből. Szobáikat maguk rendezték be, inasaik elkísérhették őket, az előkelőbbek a kormányzó asztalánál étkeztek, a megbízhatóbbakat még a városba is kiengedték. Rohan bíboros, a híres nyakláncper vádlottja két lakosztályt foglalt el a Bastille-ban, három inas állt a rendelkezésére, esténként pedig pezsgős vacsorákat rendezett látogatói és ügyvédei számára. A forradalmi megmozdulások elején, 1788-ban letartóztatott tizenkét breton előkelőség még egy biliárdasztalt is behozatott, hogy jobban teljen az idő. Rövid ideig maga a hírhedt Sade márki is a börtön vendégszeretetét élvezte, de őrölt kirohanásaival elérte, hogy - nem sokkal a forradalom kitörése előtt - a charentoni elmegyógyintézetbe helyezzék át. A Bastille tehát a XVIII. század egyik legelviselhetőbb börtöne volt.
De akkor honnan az a misztikum, ami körülvette? A közrendű párizsiaknak fogalmuk sem lehetett az erődben uralkodó állapotokról, és azt sem tudták, hány fogoly él odabent. Csak annyit láttak, hogy néha lefüggönyözött ablakú hintó gördül át a felvonóhídon, és az őrök ilyenkor hátraarcot csinálnak. Mindenki hallott valamit a Bastille leghíresebb foglyairól, tudták, hogy ide zárták be a francia felvilágosodás több vezető személyiségét, Voltaire-t, Morellet-t és Marmontelt. Azt már viszont kevesebben tudták, hogy Voltaire a kormányzó asztalánál étkezett, és itt írta meg Henriade című eposzának nagy részét, hogy Morellet a Bastille-ban készítette el az "Értekezés a sajtószabadságról" című röpiratát, Marmontel pedig még kiszabadulása után is sokáig dicsérte a kiváló börtönkosztot.
A Bastille-ba általában a rettegett királyi elfogatóparancsokkal került be valaki, amelyeken nem kellett feltüntetni sem a letartóztatás okát, sem várható időtartamát. Ilyen parancsot persze nem adtak ki akárki e1len. Csak a lakosság igen szűk rétege, a kicsapongó vagy ellenzékieskedő arisztokrácia és a hivatalos ideológiával élesen szembeszálló értelmiség számára jelentett közvetlen veszélyt. Ők viszont - és itt rejlik a Bastille rendkívüli népszerűtlenségének másik oka - mindent elkövettek, hogy saját fenyegetettségüket valamennyi francia közös kiszolgáltatottságaként tüntessék fel. "A Bastille olyan hely - hirdették -, ahová bárki bekerülhet, rangra, korra, nemre való tekintet nélkül, nem tudva miért, és ott maradhat, nem tudva, meddig, várva, hogy ki- szabaduljon, nem tudva, hogyan".
- Az épület múltja
- Prominens rabok
- A forradalom előtt egy nappal
- 1789. július 14.
szerkesztőségét!
