A bélyeg volt az utolsó csepp a 13 amerikai gyarmatnak

2013. szeptember 3. 08:00 MTI

Észak-Amerikába a 17. század elején érkeztek az első puritán angol telepesek, a területen 1607 és 1733 között 13 gyarmat jött létre: Massachusetts, New Hampshire, Connecticut, Rhode Island, New York, Pennsylvania, New Jersey, Delaware, Maryland, Virginia, Észak-Karolina, Dél-Karolina és Georgia. A gyarmatoknak saját törvényeik, közigazgatásuk volt és sokáig szorosabb kapcsolatot ápoltak az anyaországgal, mint egymással. Londonban nyersanyagszállító és árufelvevő piacoknak tekintették a tengerentúli területeket, amelyek csak az anyaországgal kereskedhettek, a spanyolokkal, franciákkal és hollandokkal nem, vámokat vetettek ki az erősödő amerikai gazdaságra, törvénytelennek nyilvánították papírpénzük kibocsátását. A helyzetet tovább súlyosbította az 1765-ös, az okiratokat és újságokat megadóztató bélyegtörvény, amellyel III. György király kormánya a hétéves háborúban kiürült államkincstárt akarta feltölteni.

Az öntudatra ébredő gyarmatok lakói erre kijelentették: brit állampolgárként csak akkor adóztathatók, ha a törvény választott képviselőik közreműködésével készült - azaz "nincs adózás képviselet nélkül". Mivel kérésük süket fülekre talált, megtagadták az adók és illetékek fizetését. Az 1773. december 16-i híres bostoni teadélután, amikor három angol hajó rakományát szórták a tengerbe, tiltakozásul a magas vámok ellen, csak olaj volt a tűzre. 1774-ben a Philadelphiában összeülő első Kontinentális Kongresszuson az immár szervezetten fellépő kolóniák autonómiát és parlamenti képviseletet követeltek, és megtagadták az adók és illetékek fizetését, amit Londonban lázadásnak minősítettek.

A fegyverek először 1775. április 19-én Lexingtonnál dördültek el, s az első összecsapásban az amerikai milícia megfutamította a brit katonákat. 1775 májusában tizenkét gyarmat képviselői (Georgia nem volt jelen) megtartották a második Kontinentális Kongresszust, ahol kimondták a polgárőrség átalakulását kontinentális hadsereggé, főparancsnokká George Washingtont nevezték ki. 1776. július 4-én a de facto kormányként funkcionáló kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, rögzítették a minden embert megillető jogokat, lefektették a népszuverenitás elvét.

Bár az angolok jól felszerelt hadseregük, nagy flottájuk, hatalmas pénzügyi fedezetük révén fölényben voltak, utánpótlásuk akadozott, s bár számos part menti várost megszálltak, a szárazföldön nagyobb területeket tartósan nem tudtak ellenőrzésük alatt tartani. Az amerikaiak segítségére sok külföldi önkéntes sietett, s a franciák és a hollandok titokban lőszerrel és fegyverrel is ellátták őket. A britek 1776-ban elfoglalták New Yorkot, de Washington az év végén lélektani jelentőségű győzelmet aratott Trentonnál, majd 1777-ben az amerikaiak a saratogai csatában legyőzték a Québecből betörő hétezer fős brit hadsereget.

Az ütközet fordulópontot jelentett a háború menetében, a diadal után a franciák nyíltan szövetséget kötöttek a gyarmatokkal. A háborúba egy évvel később az amerikaiak oldalán Spanyolország is belépett, a konfliktus így a Karib-tengerre is kiterjedt. A francia flotta 1781-ben a Chesapeake-öbölnél vereséget mért a brit hajókra, ezután a Yorktownba szorult utolsó nagyobb brit hadsereg is megadta magát: Charles Cornwallis tábornok 1781. október 19-én letette a fegyvert az amerikai és francia csapatok előtt.

A háború ezzel véget ért, a békekötésre 1783-ban került sor. Ebben Nagy-Britannia kénytelen volt elismerni az Egyesült Államok függetlenségét (a százéves háború óta ez volt az első nagyobb angol katonai kudarc), az új állam első elnöke George Washington lett. Nagy-Britannia azonban még egy évszázadig a világ vezető hatalma maradt, s az angol vereségért oly sokat tevő francia kormány azért sem örülhetett teljes szívvel, mert a háború kiürítette az államkincstárat. A bevételek pótlására megtekert adóprés aztán egyenesen vezetett az ancien régime pusztulását jelentő forradalom kitöréséhez.