Szándékosan kegyetlenkedtek-e a magyarok civilek ellen a Szovjetunióban?
2013. május 16. 18:07 MTI
Markánsan ütköztek a vélemények egy a magyar hadsereg szovjetunióbeli második világháborús tevékenységéről szóló könyvvel kapcsolatban a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumban csütörtökön megrendezett kerekasztal-beszélgetésen: például arról, hogy a magyar csapatok szándékosan kegyetlenkedtek-e a civil lakossággal. A kötet kritikusai szerint a szerkesztők hatalmas, de egyoldalú munkát végeztek, amelynek során részben áldokumentumokat is közöltek.
Vitatott kiadvány
A vita apropóját az adta, hogy tavasszal megjelent Krausz Tamás történész szerkesztésében A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban - levéltári dokumentumok 1941-1947 című forráskiadvány, amely jelentős részben az egykori szovjet titkosszolgálat, a KGB jogutódjának a levéltárából származó tanúvallomások, jegyzőkönyvek, magyar tábornokok ellen a Szovjetunióban folyt perek iratai alapján mutatja be, hogy a magyar hadsereg milyen, a civil lakosság sérelmére elkövetett állítólagos kegyetlenkedésekben és fosztogatásokban lehetett vétkes.
A csütörtöki kerekasztal-beszélgetésen részt vett Krausz Tamás és Varga Éva Mária levéltáros - aki szintén közreműködött a vitatott dokumentumkötet összeállításában -, továbbá Romsics Ignác akadémikus, Szakály Sándor egyetemi tanár, Ungváry Krisztián történész és Számvéber Norbert hadtörténész, levéltáros, a Hadtörténelmi Levéltár vezetője.
Krausz Tamás azt emelte ki, hogy a német vezetés már a Szovjetunió elleni támadás megindítása előtt eltervezte az ideológiai, fajelméleti alapokon nyugvó totális háborút, amelynek része volt egyes társadalmi csoportok szisztematikus kiirtása. A magyar hadsereg más országok csapataihoz hasonlóan német irányítás, ellenőrzés alatt tevékenykedett, és habár nem népirtás céljából indult el, de szerinte abba is "belesodródott".
Minél sikertelenebb volt a partizánok elleni harc, annál kegyetlenebbé és kiterjedtebbé vált a civilek elleni bosszúhadjárat - közölte a szakember, aki azt mondta: dokumentumkötete vállaltan az áldozatok szemszögéből kívánja bemutatni az általa népirtásnak nevezett történéseket.
Krausz Tamásnak a kiadványhoz fűzött Az elhallgatott népirtás című előszava szerint a megszálló magyar csapatok 1941 őszétől több mint félmillió négyzetkilométeren partizánvadász feladatokat láttak el, aminek a következménye akár több tízezer áldozat is lehetett. Krausz Tamás kitért arra: a második világháborús szovjetunióbeli népirtás a német közvéleményben például évtizedek óta napirenden van, ellentétben Kelet-Közép-Európával, ahol egyes kivételektől eltekintve szisztematikus hallgatás övezi a témát.
Szakály Sándor és Ungváry Krisztián ugyanakkor határozottan kifogásolta, hogy a vitatott kiadvány kizárólag egy jól körülírható dokumentumcsoportra támaszkodik, azt nem veti egybe más - például magyar vagy német - iratokkal, nem alkalmaz forráskritikát, miközben a közölt dokumentumokban nyilvánvaló képtelenségek, valótlanságok is vannak. Mindezek miatt a két szakember úgy vélekedett: a kötet készítői hatalmas, de egyoldalú munkát végeztek, amelynek során részben áldokumentumokat közöltek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
