A Nílusnak köszönhette fennmaradását az ősi királyság

2013. május 3. 17:09

Kerma az első bronzkori afrikai kultúra volt Egyiptomon kívül az ősi Afrikában, virágzása időszámításunk előtt 2500 és 1600 közé esett, területe a mai Szudán északi részére terjedt ki. Központja a fallal körülvett város, Kerma volt, amely ma az egyik legnagyobb núbiai régészeti lelőhely. A királyság szinte folyamatos kereskedelmi kapcsolatban állt a szomszédos – idővel riválisává váló – Egyiptommal. Kerma királyai uralták a Belső-Afrikából a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek, így az elefántcsont, a különleges fafajták, az állatbőrök, a drágakövek, a fűszer- és gyógynövények kereskedelmét. I.e. 1500 körül az egyiptomi XVIII. dinasztia első uralkodói foglalták el és számolták fel függetlenségét, majd Kermát Kús néven egyiptomi tartományként szervezték újjá.

Régóta tartó találgatásoknak vetettek véget az Aberystwyth-i és az Adelaide-i Egyetem kutatói, akik arra keresték a választ, hogy a titokzatos Kerma minek köszönhette fennmaradását abban a nehéz, a száraz periódusok által gyakran jellemzett korban, amikor több afrikai dinasztia is a viszontagságos időjárás áldozatául esett. A geomorfológusok három folyómedret vizsgáltak meg az i.e. 2500-1600 közti időszakból, s úgy vélik, hogy a királyság akkor bukott meg, amikor a Nílus szintje nem volt elég magas és a fő folyómeder kiszáradt, ugyanakkor bizonyítottnak látták, hogy a végső csapást a beözönlő egyiptomi seregek okozták.

Egyiptomban a Nílus éves áradása által felduzzasztott öntözövizet a száraz évszakban használták fel, azonban ez a vízmennyiség még nem fenyegette a part menti településeket – ez volt a "titka" Kerma sikerének is. „Fantasztikus, hogy Kerma virágzott, hatalmas szakmai tudást és vagyont halmozott fel, miközben északi szomszédja környezeti, társadalmi és politikai problémákkal küzdött” – fogalmazott Jamie Woodward, a Manchesteri Egyetem professzora. „Egészen mostanáig fogalmunk sem volt, hogy miért. A Szudánban végzett terepmunkának köszönhetően sikerült megoldani a rejtélyt” – tette hozzá.

A szakemberek mára már kiszáradt, a Nílustól 20 kilométerre levő ősi folyómedreket vizsgáltak meg, több száz, a szudáni farmerek által öntözőlyukat elemeztek és figyelték meg azok geológiai történetét. Derek Welsby kutató szerint Kerma gazdagsága az ősi folyópartok mezőgazdasági kihasználtságának köszönhető, illetve annak, hogy olyan állattartási szokásokat honosítottak meg, amelyek nem voltak kitéve a Nílus ingadozó vízszintjének, és sokkal jobban megbirkóztak az időjárási viszontagságokkal.