Veteránok lázadása
2003. február 6. 09:25
Hatvan évvel ezelőtt, február 2-án a szovjet csapatok Sztálingrádnál győzelmet arattak a német hadsereg felett. Oroszország koszorúkkal, szónoklatokkal, káprázatos katonai parádéval, no és némi, fejenként 50 dollár értékű pénzösszeggel tisztelgett az évforduló alkalmából a háborús veteránok előtt.
<
| dicső múlt |
A veteránok rendkívül makacsok, és a dicsőséges múlt utáni nosztalgiától vezérelve – néhány keményvonalas politikussal karöltve - kampányt indítottak a második világháború egyik legfontosabb csatájának helyszínéül szolgáló város, Sztálingrád nevének visszaállításáért.
Az útjára indított hadjárat a legújabb megnyilvánulása annak az érzelmektől fűtött vitának, amely jó ideje izgalomba tartja az orosz dumát. A honatyák azon vitatkoznak, hogy a Szovjetunió történelemének mely eseményeiről lehet hivatalosan is megemlékezni a mai Oroszországban anélkül, hogy az ne okozzon felfordulást a társadalomban.
Georgij A. Arbatov tanácsadóként szolgált az orosz vezetők mellett Hruscsovtól Jelcinig. Szerinte „az ember nem tüntetheti el a történelem sötét lapjait. És ez igaz Sztálinra is, aki pedig egy gonosztevő volt. Egyaránt rengeteget ártott a nemzetnek és a hadseregnek is. De a város az ő nevét birtokolta, és az az ember, aki ott harcolt, azt az ütközetet soha nem felejtheti el.”
Cáricin városának nevét az 1917-es vörös forradalom tisztítótüze elsöpörte. 1925-ben, Sztálin uralmának első évében a várost Sztálingráddá nevezték át. 1942 nyarán a Wehrmacht elérte a várost és kezdetét vette a világtörténelem egyik legvéresebb ütközete, ahol a házról-házra történő harcok során – a szovjet adatok szerint – 146300 szovjet és 46700 német katona, valamint több tízezer polgári lakos vesztette életét. Végül 1943. február 2-án a bekerített 6. német hadosztály letette a fegyvert a szovjet csapatok előtt.
A csatát körüllengő dicsőség, a városért vért hullató több száz veterán kérése ellenére Putyin elnök elzárkózik a névváltoztatás elől, mondván, ez a legsötétebb sztálinista idők szellemidézése lenne.
Oroszország első embere azonban ügyes húzással élve – és aggályai ellenére - a legnagyobb tisztelettel beszélt a város hős védőiről: beszéde végén sztálingrádiaknak nevezte őket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
