50 éve lett elnök Tito
2003. január 14. 11:28
1953 január 14-én Tito marsall lett az egységes Jugoszlávia első elnöke - a felszín alatt izzó nemzetiségi ellentéteket nem tudta felszámolni.
<
| Tito az Adrián |
A Monarchia katonájából vörös gárdista: 1892-ben született a Horvátország és Szlovénia határán levő az akkori Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Kumrovec faluban. Altisztként részt vett a Monarchia seregének Szerbia elleni támadásában majd a galíciai frontra küldték. 1917-ben részt vett a petrográdi zavargásokban, ezért menekülni kényszerült Finnország felé, de elfogták és visszaküldték a fogolytáborba. Útközben azonban megszökött a vonatról és Omszkba ment, ahol csatlakozott a Vörös Gárdához, de a fehérgárdisták és a cseh csapatok elől ismét menekülni kényszerült, s egy ideig kirgiz nomádok között élt. Amikor a bolsevikok visszafoglalták Omszkot, visszatért és megkereste azt a lányt, aki bújtatta őt a csehek elől. Otthon szüleit már nem találta: anyja meghalt, apja elköltözött.
A kommunista forradalmár: Joszip Broz belépett a Kommunista Pártba, majd annak betiltása után szakszervezeti aktivista lett. 1924–1928 között három alkalommal is lecsukják rövid időre, negyedszer azonban öt évre ítélik. A lepoglavai börtönben cellatársa lesz a párt lapját szerkesztő és a Tőkét szerbhorvátra lefordító kommunistának, így börtönben marxizmusból képzi ki magát. Szabadulása után Bécsben beválasztották a Központi Bizottságba, és azt a feladatot kapta, hogy a jugoszláv belpolitikai válság sorozat miatt Szlovéniában szervezze újra a pártot. Időközben horvát szélsőségesek (usztasák) Marseille-ben meggyilkolták Sándor királyt, és még Bécs is veszélyes hellyé vált. Broz kiképzés céljából Moszkvába kerül és szervező titkár lesz. Ezután visszatért Bécsbe, majd Párizsba ment és önkénteseket toborzott a spanyol polgárháborúba. Itt ismerkedett össze több fiatal délszláv értelmiségivel, közöttük Milovan Gyilasszal. 1937 augusztusában Gorkic főtitkárt Moszkvába rendelték, letartóztatták és kivégezték. Mikor Titót 1938-ban Moszkvába rendelik már mint főtitkár szerepel: ő a jugoszláv kommunisták első számú embere.
A marsall: Josip Broz a háború alatt vette fel a Tito nevet és a marsalli címet. Sokáig, főleg Szerbiában, igazi nevét, illetve ami még fontosabb, horvát származását titok fedte. Az 1941 nyarán kibontakozó felkelésben együtt harcoltak a partizánok és a londoni polgári emigráns kormány irányítása alatt álló csetnikek. Az ellenállással párhuzamosan a két fél között fokozatosan polgárháború bontakozott ki. A teheráni konferencián a nagyhatalmak kimondták, hogy támogatásukról biztosítják Titót és a partizánokat. Titóék így sikeresen megszervezték a későbbi “szocialista forradalom" bázisaként szolgáló úgynevezett helyi Népfelszabadító Bizottságokat, amelyek csúcsszerveként 1942 végén megalakult az AVNOJ (Jugoszlávia Népi Felszabadító Antifasiszta Tanácsa). Ez egy évvel később átvette az ideiglenes kormány szerepét, vezetője Tito marsall lett.
A titoizmus: A megszállókkal való kollaborálás vádjával keményen leszámoltak a polgári ellenzékkel. Az újvidéki hideg napok (1942 elején a magyar katonaság több mint háromezer szerbet és zsidót végzett ki Újvidéken és környékén) megtorlásaként a legszerényebb becslések szerint is húszezer magyar nemzetiségű lakost gyilkoltak meg 1944-ben.
1947 végére kiderült: a jugoszláv vezetés nem kívánta elfogadni a szovjet irányítást a gazdaság és a politika terén. Jugoszláviát kizárták a kommunista táborból, Titót pedig az imperializmus láncos kutyájának keresztelték a Szovjetunióban és a csatlós államokban. Az 1948-as szakítás után egy sajátos antisztálinista sztálinizmus jellemezte Jugoszláviát – ez volt a titoizmus. 1950. januárban Tito beszédet tart, melyben meghirdeti, hogy “A gyárakat a munkásoknak" fogják visszaadni. 1953 január 14-én Tito köztársasági elnök lesz. Sztálin halála után enyhülés következik a két ország viszonyában: 1955-ben Hruscsov meglátogatja Titót. 1956-ban Nehru indiai miniszterelnök és Nasszer egyiptomi elnök Brioni szigetén Titóval kezdeményezik a Tömbönkívüliek (később: el nem kötelezettek) Mozgalmát. 1961-ben az el nem kötelezettek első csúcsértekezletét Belgrádban tartják meg. A gazdasági reform egyik megnyilvánulásaként szinte teljesen liberalizálják a külföldre utazást. Ennek az volt a célja, hogy Jugoszlávia megszabaduljon a munkaerő-feleslegtől, így jugoszláv vendégmunkások árasztották el Nyugat-Németországot.
Végjáték: 1966-ban Tito Brioni szigetére (egyik luxus lakosztályában) hívta össze a vezetőség ülését, ahol háromnapos vita végén a titkosszolgálat főnökét Rankovicot eltávolította. 1970-ben Tito javasolja a kollektív államelnökség megalakítását, amellyel megkönnyíthetnék a halála utáni öröklési probléma megoldását. Végül 1980. május 4-én Josip Broz Tito köztársasági elnök, a JKSZ elnöke úgy halt meg, hogy a kollektív államvezetés, amely halála után átvette a kormányrudat, már csak az ország széthullásához asszisztálhatott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
