Edward Jenner, angol vidéki orvos felfedezi, hogy a tehénhimlőnyirok a valódi himlőt semlegesíti, és először próbál ki himlő elleni védőoltást. Jennernek feltűnt, hogy a veszélytelen tehénhimlőben megbetegedő fejőlányok a valódi, rettegett, általában halálos kimenetelű és igen elterjedt himlővel szemben védettek maradnak. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a tehénhimlő `immunizálja` a valódi himlőt, ezért beolt egy fiút, egy tehénhimlőben szenvedő beteg fertőző szérumával. A fiú elkapja a tehénhimlőt, a valódi himlővel szemben azonban immunis, védett marad. Jenner úttörő jellegű felfedezése, amelyet 1798-ban nyilvánosságra is hoz, nem talál rögtön elismerésre, mégis megteremti egy új tudományág, az immunológia alapjait. Az elkövetkező évtizedekben különböző országokban kezdik el a kötelező oltások bevezetését, előbb csak járvány idején és a hadseregben, később általánosan, különös tekintettel a gyerekekre. Korábban az európai orvosok egy, a XVIII. század elején Isztambulban alkalmazott módszer nyomán himlőbetegek sebváladékának beoltásával kísérleteztek. Európában a VI. század óta pusztítanak himlőjárványok. 1676-ban sikerült megkülönböztetni a himlőt más fertőző megbetegedésektől. Kínában és Indiában a himlő bizonyíthatóan i.e. 1000-től terjedt el; akkoriban ott az oltás primitív formáit ismerték.