Asziné: elhagyott fellegvár őrzi a görög múltat

2011. augusztus 16. 08:41

A Peloponnészoszi-félszigeten, Nafplio délkeleti részén látható Görögország egyik legizgalmasabb régészeti lelőhelye, Asziné part menti erődje. A fellegvár természetes megerősítése miatt stratégiai jelentőséggel bírt a prehisztorikus, illetve a későbbi korokban is.

Homérosz az Iliászban arról ír, hogy az Argoliszi-öböl többi városállamával együtt Asziné 80 hajóból álló rajt küldött a trójai háborúba. Az erőd késő bronzkori tengeri hadviselésének történetéről egy a lelőhelyen talált mükénéi váza is tanúskodik.

Asziné feltárása 1922-ben vette kezdetét, két évvel azután, hogy a svéd koronaherceg, Gusztáv Adolf – maga egyébiránt a régészet szerelmese – meglátogatta Görögországot, és akkor úgy döntött, hogy államilag támogatott ásatásokba kezd. A munkálatok a harmincas években folytatódtak, ami még Georgiosz Sziférisz görög poétát is megihlette (Asziné királya).

A következő projektre a hetvenes évekig kellett várni, amikor az athéni Svéd Intézet és a Prehisztorikus Klasszikus Régiségek Negyedik Ephorosza közösen végzett vizsgálatokat az erőd, illetve a környező területeken. 1970 és 1990 között a svéd és görög régészek feltárták Kasztraki keleti részét, majd előbb Barbouna déli, később pedig az északi lankáit. A projekt 1990-ban a fellegvár melletti bástya feltárásával zárult.

Asziné ősi erődjei a hellenisztikus korszakra (i.e. 300) datálhatók, de a terület már a neolitikumban (i.e. 6500-3200) is lakott volt. A természetes védelmi vonalak olyan előnyökkel kecsegtettek, hogy a város – amely ugyan időnként hanyatlásnak indult, de – mindvégig lakott területnek számított. Asziné a korai, a középső és a késő bronzkorban is virágzott, s túlélte Mükéné összeomlását is, i.e. 700-ban azonban szinte teljesen elnéptelenedett, amikor Argosz lerombolta a várost, lakóit elűzte, mivel az ősellenséggel, Spártával kollaborált.

A település lakói a félsziget délnyugati részére, Koronire vándoroltak, az erődre pedig a makedónok tették rá a kezüket, később a rómaiak, a bizánciak és Velence hajtotta uralma alá a területet. A lelőhely prosperitására és stratégiai jelentőségére a feltárt házak, ciszternák, olivaprések és kövezett utak utalnak; a római-korai keresztény korban egy fürdőkomplexum és egy bástya is épült. Ma szinte semmi nem emlékeztet arra, hogy a terület komoly régészeti jelentőséggel bírna. Jelenleg nem végeznek feltárást a lelőhelyen, pedig megóvása fontos lenne, hogy a Peloponnészoszi-félsziget történelmének egy darabja ne vesszen el.