Elveszettnek hitt zongoramű a holokauszt árnyékából

2011. március 4. 13:08

A zsidó származású zeneszerző a holokauszt után – amelyben testvére és szülei hunytak el – már egyáltalán nem írt semmilyen művet. A nemzetközi tekintélyét karmesterként megalapozó, saját zeneműveiről azonban mostanáig csak kevéssé ismert művész a harmincas években hagyta el Németországot.

„Nagyon komolyan érzelmi töltetű, rendkívül fontos zenéről van szó” – nyilatkozta Joseph Banowetz, a Texasi Egyetem zongoratanára, aki a darabot az Orosz Filharmonikusokkal együtt adta elő. Az 1930-ban született Piano Concerto in D Minor, Op. 22 műbe a Lost Composers és a Theorists Project leheltek új életet; a zongorakoncert a húszas-harmincas-negyvenes évek német kultúrpolitikáját világítja meg, azt a kort, amelyben a nácik nemkívánatosnak tartották és betiltották a zsidó műveket.

„Szerettem volna hangot adni az elhallgattatott alkotóknak” – nyilatkozta Timothy Jackson zeneelmélet professzor, a projekt szülőatyja. A kezdeményezés eddig tíz zeneszerzőre irányította rá a figyelmet; a kutatók tanulmányokat publikálnak, partitúrát javítanak, előadásokat tartanak és felvételeket készítenek.

Kletzki saját szerzeményeit különböző zenekarokkal adta elő, egészen addig, mígnem 1933-ben kénytelen volt elhagyni Németországot. Egy kis időre megfordult Olaszországban és a Szovjetunióban, végül feleségével 1939-ben Svájcban telepedett le. A művész a világ számos pontján lépett fel vendégkarmesterként, de övé volt a karmesteri pálca a Dallasi Szimfonikus Zenekarnál is, míg az Orchestre de la Suisse Romande-nél zeneigazgatóként dolgozott.

„Az emberek nem emlékeztek arra, hogy Kletzki zeneszerző lett volna, mivel a művész karmesterként nem népszerűsítette ezeket a darabokat. Talán azért, mert a háború előtti életével azonosította, s ez fájdalommal töltötte el” – magyarázta Jackson.