A németek "találták fel" a modern homoszexualitást
2011. március 4. 08:18
A homoszexualitásról alkotott modern felfogásunk és a legkorábbi meleg polgárjogi mozgalom is a 19. századi Németországban alakult ki – állítja egy történész.
Robert Beachy, a Goucher College kutatója szerint – bármennyire is ironikusan hangzik – a másságról vallott felfogás egy szodómia-ellenes törvénykezéssel kezdődött. Amikor 1871-ben Németország egyesült, s kiadták a Birodalmi Büntetőtörvénykönyvet, az egyik paragrafus kimondta a férfi által elkövetett szexuális büntetés tilalmát. Ennek következtében megkezdődtek a találgatások arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységek esnek a törvény hatálya alá, a közvéleményt pedig egyre jobban érdekelni kezdte az azonos neműek közötti szexuális érintkezés, s általában maga a szexualitás.
„A törvény egy olyan kontextust teremtett, amely élénkítőleg hatott a világ legkiterjedtebb homoszexuális tudományának evolúciójára” – írja Beachy. Ebből a tudományból a homoszexualitás fontos elemei emelkedtek ki, köztük az „azonos neműek közötti vonzódás megértése, mint az egyén alapvető biológiai vagy pszichológiai alkotóeleme”. A német doktorok korán, már az ötvenes években hatástanulmányokat írtak, ezért ők tekinthetők az újfajta gondolkodásmód úttörőinek.
Richard von Krafft-Ebing pszichiáter 1886-ban jelentette meg a nagy hatású Psychopathia Sexualis című művét; a kutató a szodómia-ellenes törvény egyik leghangosabb kritikusává vált, könyvében például így értekezik a kérdésről: „a homoszexualitást nem lehet fizikai romlottságnak, vagy betegségnek tekinteni”. A német sajtó később fokozatosan átvette ezeket gondolatokat, hasonlóan a tudományos irodalomhoz és az enciklopédiákhoz – magyarázza Beachy, akinek A homoszexualitás német feltalálása című dolgozata a The Journal of Modern History című folyóiratban jelent meg.