Újabb magyar történelmi emlékhellyel bővült a lengyel-magyar közös örökség Lengyelországban
2002. november 22. 20:09
Ünnepélyes tudományos konferenciát tartottak a hét végén a Szent Kereszt (Swietokrzyskie) vajdaságbeli Sandomierzben az ezeréves lengyel-magyar egyházi kapcsolatok kezdeteiről, majd emléktáblát avattak a Lysa Góra hegyen álló apátságban, ahol a hagyomány szerint az Árpád-házi Szent Imre herceg, Szent István király fia által adományozott Szent Kereszt ereklyét őrzik.
<
Pedig Szent Kereszt vajdaságnak már a neve is a magyar történelmet idézi. A vajdaság címerében látható kettős kereszt a magyar címer Szent István-i keresztjére utal, s a Lysa Góra környéki helynevek, az apátságban látható freskók beszédesen tanúskodnak egy máig elevenen élő hagyományról, a tragikus sorsú Szent Imre herceg legendájáról.
Ezt Jan Dlugosz, a híres középkori lengyel krónikás beszéli el lengyel történelmében, mely szerint Imre (lengyelül Emeryk) egy alkalommal Vitéz Boleszláv (Boleslaw Chrobry) lengyel királynál vendégeskedvén, egy vadászaton szarvast üldözve jutott fel a Lysa Góra rengetegébe. Már éppen kilőtte volna rá nyilát, amikor hirtelen a vad szarvai között fénylő keresztet pillantott meg. Ezt isteni jelnek vélve megesküdött, hogy azon a helyen kolostort építtet, és odaajándékozza az apjától kapott, ezüstbe foglalt, mellén viselt Szent Kereszt ereklyét, Krisztus keresztjének egy darabját.
Imre kérésére építette volna fel Boleszláv 1006-ban a Szent Keresztről elnevezett bencés monostort. Bár mai történészek az alapítás idejét inkább a XII. század elejére teszik, és Ferdeszájú Boleszláv (Boleslaw Krzywousty) lengyel király nevéhez fűzik, ám egyes vélemények szerint ő is magyar földről hívott szerzeteseket, amikor a somogyvári apátságba zarándokolt. Ők hozták volna magukkal a ma is látható ereklyét, amely egykor Szent Imréé volt.
Az egykori Szent Kereszt bencés apátság a XVI. század történelmi viszontagságaiban elpusztult, és erre a sorsra jutottak a helyén épített későbbi kolostorok is. A jelenlegi barokk stílusú, de román és gótikus elemeket is őrző templom és kolostorépület a XVIII. század végén épült.
Lengyelország felosztása után a mai Szent Kereszt vajdaság cári uralom alá került, az apátságot 1819-ben felszámolták, ahogyan sok más kolostort is - politikai érdekből - az orosz fennhatóság alatt álló kongresszusi Lengyel Királyságban. A szerzeteseket szétkergették, javaikat elkobozták. A Szent Kereszt ereklyét a hívek a Slupia Nowa-i templomba mentették át. A kolostorból börtön lett, amely egészen 1945-ig (tehát a lengyel függetlenség visszaszerzése után is)fennállt. Ma ismét az egyházé, a missziós oblátus szerzetesrend noviciátusa működik benne.
Az egyházi konferenciát és a táblaállítást Molnár Imre, a magyar nagykövetség kulturális attaséja kezdeményezte, a táblaállítás költségeit a lengyel katonai emlékhelyeket, hadi sírokat, hősi temetőket gondozó belügyminisztériumi osztály fedezte, melynek vezetője, Andrzej Przewoznik államtitkár különösen sokat tett a szép elgondolás megvalósulásáért.
A sandomierzi székesegyházban rendezett, Waclaw Swierzawski sandomierzi megyés püspök által celebrált ünnepi koncelebrációs szentmisén a magyar katolikus püspöki kart Katona István egri segédpüspök képviselte, és ugyanő leplezte le és szentelte meg a Lysa Góra-i emléktáblát is. A püspöki misén, majd az apátságban rendezett ünnepi koncerten fellépett a pannonhalmi bencés apátság Szent Márton kórusa, illetve Ferencz Éva énekesnő, és az oblátus rend szerzetesnövendékeinek zsolozsmája is emelte az ünnepség fényét.
MTI
Támogasd a 
szerkesztőségét!
