Lefejezhették a sólyi áldozatokat
2010. szeptember 27. 17:32
A sólyi református templom padlócseréjét megelőző régészeti feltáráson több Árpád-kori és késő középkori objektum és 22 sír, túlnyomórészt gyermektemetkezések mellett 2009 telén egy kettős temetkezés is előkerült. A sírban fekvő férfiakat lefejezhették.
A sírban szokatlan módon két együtt eltemetett személy feküdt, rendellenes tájolással és a középkori gyakorlattól eltérő testhelyzetben - számolt be róla a Nemzeti Örökségvédelmi Központ. Az egyik halottat nyújtott hanyattfekvésben helyezték el, a másikat azonban ennek oldalához, az oldalára fektetve, behajlított lábakkal fektették mellé. Az első vizsgálatok előtt a két halottal kapcsolatban felmerült, hogy közeli hozzátartozók, esetleg házastársak – valamiképpen mégis templomi rítus szerinti – temetkezéséről lenne szó, az antropológiai vizsgálat azonban a rendkívüli és esetleges temetkezés tényét erősítette meg.
Az elsődleges vizsgálat tisztázta, hogy két 50 év körüli életkorban elhunyt férfi feküdt a közös sírban. Patológiai elemzésük során számos hasonlóság mutatkozott közöttük. Az egészségi állapot mindkét esetben igen rossz volt, amely a fogazaton is jelentkezett. A két férfi ízületi elváltozásai nagy mértékű fizikai igénybevételre utalnak, mindamellett az elváltozások előrehaladottsága életkoruknak is tulajdonítható. Halál előtti, vagyis részlegesen vagy teljesen gyógyult sérüléseik korábbi, esetlegesen katonai életmódra utalnak.
A régészeti környezet és az elhelyezés szokatlansága mellett a két férfi csontváza többek között azért is került a régészek vizsgálatának középpontjába, mert mindkét egyén esetében megfigyelhetőek voltak olyan vágásnyomok a nyakcsigolyákon és a koponyákon, melyek lefejezésre utalnak.
Mindezek felvetik a kivégzés lehetőségét is. A két férfin nem voltak olyan sérülések (pl. törések az alkaron), amelyek arra utaltak volna, hogy védekeztek a támadás ellen. A csapások főként hátulról érkeztek, tehát a két egyénnek valószínűleg lehetősége sem volt ezek kivédésére. A koponyákon ugyanakkor olyan vágások is megfigyelhetőek, amelyeket valószínűleg a lefejezést megelőzően ejtettek rajtuk. Ezek jellege (például a széleiken jelentkező törések, mely a fegyver feszítő hatására keletkeztek) arra utal, hogy a támadó nem volt „gyakorlott” ebben a kivégzési módban.
A koponyák morfológiai jellegei alapján a két férfi eltér a Kárpát-medence korábbi alapnépességétől, és hasonlóságot mutat Fonyód-Bézsenypuszta török kori temetőjében előkerült egyénekkel, azonban a klasszikus antropológia módszereivel (pl. koponyaméretek statisztikai elemzésével) ez a hasonlóság nem támasztható alá egyértelműen. A sólyi férfiak sírjához hasonlóan Fonyód-Bézsenypusztán is feltártak sírokat, melyekben lefejezett egyének szintén szokatlan pozícióban helyezkedtek el. Vágások hasonlóan jelentkeztek a koponyákon, valamint a fonyódi csontvázaknál ugyancsak voltak korábbi, valószínűleg harci tevékenységre utaló sérülések. A két temető azonban jellegében jelentősen eltért: míg Sólyon egyszeri esetről van szó, addig Fonyódon többször fordult elő, hogy megölt személyeket temettek el.
A két férfi származási helyére további vizsgálatok, a fogazat és a csontozat stroncium-, illetve oxigén izotóp-összetételének elemzésével következtettek. Előbbi a földtani környezetről szolgáltat adatokat, utóbbi pedig azt a – helyi klímaviszonyok közt kialakult – vízösszetételt mutatja meg meg, amit az illető ivott. Az izotópvizsgálat információt szolgáltathat a táplálkozásról (növényi és állati eredetű táplálék arányáról) is, mely újabb kérdéskört vet fel, hiszen az összehasonlító minták a temetőben található fiatalabb életkorú (15, illetve 8 év körüli) egyénektől származnának, s így esetleg kimutathatók lesznek étrendbeli különbségek felnőtt és gyermek, helyi és idegen között is. Mindamellett, ha a két férfi társadalmi rangja esetleg eltért, az ugyancsak megnyilvánulhatott táplálkozásbeli különbségekben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
