A felvilágosodás Facebookja: Kazinczy és kora

2010. június 2. 12:43

Kazinczy Ferenc több mint 200 esztendővel ezelőtt széphalmi kúriájából tollal és tintával, levélpapíron valósította meg azt, amit a 21. századi ember számára az internet egy-két kattintással lehetővé tesz. A kapcsolatépítés elkötelezett híveként a széphalmi literátor valóságos levelezési hálózatot épített ki és működtetett élete végéig. Ebbe a levelezési hálóba beletartoztak barátok és ellenségek, közeli és távoli rokonok, arisztokraták és egyszerű polgárok, tudósok és mecénások, magyarok és külhoniak, irodalmárok és műkedvelők, vagyis mindazok, akik a korabeli Magyarország szellemi életének – látványos vagy kevésbé látványos módon – szereplői és egyúttal formálói voltak.

Miként ma az internet közösségi hálózati portáljai, úgy hozott össze vagy távolított el Kazinczy a maga hálózatában barátokat és ellenségeket, alakított vagy rombolt szét köröket és társaságokat, szemelt ki és szólított meg fiatal tehetségeket.

A különbség csupán az információ eljuttatásának idő- és térbeli dimenzióiban mutatkozik meg: míg Kazinczy korában levelek, kéziratok vagy egyéb szellemi javak (könyvek, festmények, stb.) döngölt, jó esetben kaviccsal vagy sóderrel leszórt földutakon óránként 6-8 km-es sebességgel „száguldó” postakocsikon jutottak el a feladótól a címzettig, addig ma ez – függetlenül a térbeli távolságtól – csupán percek, vagy akár másodpercek kérdése.

Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóját ünneplő kiadványunkban megpróbáltunk megidézni – amint azt a kötet címe is jelzi – fontos találkozásokat és fontos választóvonalakat a széphalmi mester személyes életében, de túl ezen bemutatják annak a hihetetlenül sokszínű világnak egy-egy szeletét, amely a 18–19. századforduló körüli évtizedek Magyarországát jellemezte.

A 14 tanulmány öt nagyobb témát érint. Az első három írás a 18. századvég egyik legdivatosabb, s a társadalom bizonyos rétegei számára egyúttal legkedveltebb foglalatosságát, az utazást jeleníti meg: látjuk Kazinczyt Bécsben és a kortárs főurat, Széchényi Ferencet a Német-római Birodalom fejedelemségeiben és osztrák Németalföldön. A következő rész a „Színház és ünnepi forgatag” címet is kaphatta volna: Kazinczy előbb Lessing egyik színdarabjának fordítása közben jelenik meg, majd a helikoni ünnepségek kapcsán a keszthelyi gróffal, Festetics Györggyel szembeni ellenérzéseinek és fenntartásainak okait, s viszonyuk rendeződésének körülményeit ismerhetjük meg.

A harmadik téma a széphalmi literátor naplói és levelezése nyomán egyrészt a fogság gyötrelmes időszakát, másrészt két írás a szabadulás után kiépített, kiterjedt levelezőhálózatának működését mutatja be. A következő részben a korszak két legfontosabb médiuma kerül előtérbe: könyvek, olvasmányok, valamint Kazinczy Orpheus című rövid életű folyóirata. Végül az utolsó három tanulmány a nyelvújítás különböző aspektusaival, s benne a nyelvújító Kazinczy személyével foglalkozik.

Részletek a Sic Itur blogjában