Haydn, az ember a zene mögött
2009. január 29. 09:35 MTI
Joseph Haydn műveit szinte a világ minden szegletében játsszák, korának kiemelkedő zeneszerzőjeként neve összefonódott az egyetemes kultúrával - azt viszont kevesen tudják, hogyan élt, milyen volt magánemberként. Ezt a hiányt kívánja pótolni az a kiállítás, amely most nyílik meg a Bécsi Múzeum gondozásában, a nagy alkotó halálának kétszázadik évfordulója alkalmából.
A tárlat a Haydn-emlékév rendezvényeinek sorába illeszkedik, és abban a Haydn utca (Haydngasse) 19. szám alatti épületben lesz megtekinthető, ahol a zeneszerző életének utolsó tizenkét évét töltötte 1809-ben bekövetkezett haláláig. Erre utal a kiállítás címe is: "Haydn utolsó évei".
"Arra törekedtünk, hogy bemutassuk, hogyan teltek itt, ebben a házban a napjai, milyen műveket írt, kik jöttek hozzá látogatóba, egyáltalán, milyen személyiség volt magánemberként" - közölte a tárlatot beharangozó sajtótájékoztatón a kiállítás kurátora, Werner Hanak-Lettner. Utalt rá, hogy a zeneszerző - teljes nevén: Franz Joseph Haydn - élete utolsó éveiben súlyos emlékezetkieséssel küszködött, és a komponálás is roppant nehezen ment már neki.
A tárlat anyagának összeállításakor igen nagy segítséget nyújtottak azok a feljegyzések, amelyeket azok készítettek, akik hajdanán nála jártak látogatóban. Sokan közülük részletesen leírták a vizit lefolyását és azt, hogy mit láttak a házban. A kutatók így fedezték fel egyebek között azt, hogy a zeneszerzőnek cselédjén kívül egy papagája is volt. A kurátor szerint a bemutatott tárgyakból egy világra nyitott, ugyanakkor az öniróniára hajlamos ember képe rajzolódik ki. Példaként említette azt a 1803-ból származó névjegykártyát, amelyre Haydn rávéste: "A végén járok minden erőmnek, öreg és gyenge vagyok". Ezt a kártyát küldte el maga helyett mindenhová, ahová meghívták, de nem volt kedve elmenni.
Hanak-Lettner külön felhívta a figyelmet két kiállítási darabra. Az egyik egy ceruza, amely szerinte tanúsítja, hogy a zeneszerző élete végére már annyira legyengült, hogy csak nagyon nehezen tudott írni. A másik pedig egy ágyúgolyó, amelyet a francia csapatok 1809 májusának elején a Mariahilfer utca magasságából lőttek ki és Haydn házának az udvarába pottyant. A zeneszerző annyira megijedt a becsapódástól, hogy soha többé nem tudta kiheverni a rémületet. Néhány héttel később, május 31-én meg is halt.
Haydnt a zeneirodalom egyik legtermékenyebb alkotójaként tartják számon. 1732. március 31-én született Rohrauban, egy kis osztrák faluban. Ő volt a bécsi klasszikus zene első nagy mestere, az európai zenetörténet egyik fő alakja. Az Esterházy hercegek udvari zenekarának előbb másod-, majd 1766-tól első karmestereként tevékenykedett Kismartonban (Eisensadt), később Fertődön. A zenekar 1790-ben történt feloszlatása után rövidebb-hosszabb megszakításokkal Bécsben élt és alkotott. Egyebek között 104 szimfónia, 21 opera, oratóriumok, misék és kantáták, verseny- és zongoraművek, vonósnégyesek és kamarazenék, egyházi és népzenei feldolgozások képezik roppant gazdag - mintegy 1200 darabból álló - zenei örökségét.
A 2009-es Haydn-év keretében nagyszabású rendezvényekkel emlékeznek meg róla mind Ausztriában, mind Magyarországon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
