Diákok verték vissza a svédeket Prágából
2008. május 21. 13:00
Bakó Béla harmincéves háborút bemutató sorozatának negyedik részében lehull a lepel az álságos törekvésekről: a vallási színeket félretéve nyíltan dinasztikus küzdelemmé válik a hadakozás.
Alkupozíciókat kerestek
Franciaország immár nem halogathatta tovább a háborúba való közvetlen beavatkozását, természetesen - katolikus volta ellenére - a protestáns erők oldalán. A korábban a császáriak ellen harcoló dánok viszont később - protestáns létükre - a svéd túlhatalom ellensúlyozása érdekében a Habsburgok oldalán tértek vissza a harcmezőre. Ezzel végképp lehullott a lepel az idáig jobbára vallásháborúnak tűnő fegyveres konfliktussorozatról, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált annak dinasztikus, hódító jellege.
A korábbi vereség után a svéd diplomácia hajlott egy méltányos megegyezés felé, bár erői még nem voltak kimerülve. 1635-ben Richelieu is beszállt a küzdelembe, felhasználva egyes német fejedelmeket. 1643-ban kritikussá vált a helyzet a Habsburgok számára, egyesített svéd-erdélyi támadás fenyegetett, I. Rákóczi György megkötötte a szövetséget a franciákkal és a svédekkel. Ekkor a bécsi politika kijátszotta az utolsó kártyáját, a szomszédai megnövekedett hatalmára féltékeny, öreg IV. Keresztély dán királyt rávették, hogy forduljon Svédország ellen.
|
Axel Oxenstierna |
A főleg német zsoldosokból álló 23 ezer főnyi sereggel rátámadtak a 34 ezer főnyi császári seregre, amelyet maga Ferdinánd főherceg - későbbi császár és magyar király - vezetett. A svédek súlyos vereséget szenvedtek, és nemcsak a 6000 halott és Horn Gusztáv parancsnok fogságba esése volt a veszteség, hanem az is, hogy a katolikusok immár nem hitték, hogy a svéd hadsereg legyőzhetetlen.
Horn Gusztáv fogságba esése után a 38 éves Branér János lett a svéd sereg parancsnoka. 1636. szeptember 24-én Berlintől északnyugatra, Wittstock város mellett kemény, véres csatában legyőzte a császáriakat, és ezzel a győzelemmel visszaszerezte a Nördlingennél elvesztett svéd katonai tekintélyt. A német fronton az új császár, III. Ferdinánd 1637-es trónra lépésekor elődjénél jóval nagyobb hajlandóságot mutatott a békekötésre, de az 1638-as új francia-svéd szövetség garantáltan meghosszabbította a háborút.
|
Nördlingen  |
Franciaország a spanyolok ellen indult meg, északon (Dél-Németalföld) és délen egyaránt. Hadászati szempontból különösen jelentős volt az 1643-ban Rocroi erődjénél, illetve 1648-ban Lens-nál vívott küzdelem, mindkét esetben francia sikerrel.
A béketárgyalások előtt a dánok szárazföldi győzelemmel akartak kedvezőbb pozíciót kicsikarni. Norvégia felől támadták Nyugat-Götlandot, Göteborgot, Skanéban védelmi állásokat építettek ki, hogy hatással legyenek a már Koppenhágába érkezett francia és angol békeközvetítőkre. Bekinge és Smaland között van egy Brömse nevű folyócska, és ennek egyik szigetén álltak a francia és az angol békeközvetítők sátrai.
A tárgyalások 1645 februárjától egészen augusztusig eltartottak. A dánok húzták a béketárgyaláson a rövidebbet, de a franciák érdeke is az volt, hogy Svédország zavartalanul folytathassa a háborút III. Ferdinánd, német-római császár ellen. A béketárgyalásokon Svédország megkapta Jamtland, Harjedalen országrészeket, Ösel és Gotland szigetét és 30 évre Hallandot, valamint az Öresundon vámmentesen közlekedhettek a svéd hajók.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
