Rendhagyó történelemórán találkoztak az egykori fogolytársak
2008. május 14. 09:30
Több mint hatvan év után, a hódmezővásárhelyi Emlékpontban rendezett rendhagyó történelemórán találkoztak újra a tanóra meghívott vendégei, akik a második világháború után együtt raboskodtak.
A huszadik század második felének magyar történelmét bemutató közgyűjtemény munkatársai a Hősi Emlékművek Ápolásáért Alapítvánnyal és a Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Körével közösen szerveznek internetes történelmi vetélkedőt Hódmezővásárhely második világháborús emlékeinek megőrzése céljából.
Az első két fordulóban a világháborúhoz és a hadifogsághoz kapcsolódó tesztkérdésekre kellett választ adnia a nevezett, közel harminc közép- és általános iskolás diáknak. A harmadik fordulóban esszé keretében dolgoznak fel egy a `nagy világégéshez` kapcsolódó személyes történetet. Ehhez nyújtott segítséget az Emlékpont azáltal, hogy egy rendhagyó történelemórán ismerhettek meg három veteránt, a háború hadszíntereit és hadifogság világát.
A történet ezen részénél felcsillant a tanóra másik előadójának, vitéz Török Pál Miklós tüzér alezredes szeme, hiszen kiderült, ugyanabban a lágerben raboskodtak. Több mint hat évtized után egymás nyakába borultak az egykori rab- és sortársak.
Török Pál Miklós maga az élő történelem, példákkal, idézetekkel, tanulságokkal színesítette előadását. Utolsó honvédként hagyta el Hódmezővásárhelyt 1944. október 8-án, még egy utolsó gépfegyversorozatot lőve a Vörös Hadseregre. Háromszor sebesült meg: lábában orosz tüzérségi lövedék darabja, szemében szerb gránátszilánk van, Drezda bombázásakor pedig légnyomást kapott. Elmondta, hogy bajtársi összetartozás és a hit segítette abban, hogy túlélje a szovjet táborokban eltöltött négy évet. "Oroszország a lehetetlen történetek hazája" - jelentette ki. Volt, hogy egy hónapig egyáltalán nem kaptak ételt, de a kolhoz fagyos földjén minden nap találtak be nem takarított burgonyát, amiből krumplipürét készíthettek. Így jobban éltek, mint az őreik és az a parancsnok, aki éhhalálra ítélte őket.
Juhász Imre a "fiatalabb generációt" képviselete, elmondta, hogy leventeként sorozták be '44 őszén, de Komáromnál megszökött. A hadifogsággal szerencséje volt, mert az amerikaiak által ellenőrzött táborban bőven kaptak enni, és elviselhetőek voltak a körülmények. Élete további részében viszont megszenvedte a magyar politikai rendőrség, az ÁVH "vendégszeretetét". A Fehér Gárda ellenállási mozgalomban történt részvétele miatt 1950-ben letartóztatták, majd internálták. 17 nappalon és éjjelen át kínozták az Államvédelmi Hatóság szegedi kínzókamrájában, a Tisza Szálló pincéjében. Családjához 4 év múlva, 1954-ben térhetett haza.
A diákok a tanóra hivatalos befejezését követően sem siettek haza, körbefogták az előadókat és még percekig hallgatták a színes elbeszéléseket. A vetélkedő eredményhirdetésére május 25-én, vasárnap 10 órától a Hősök napi megemlékezés keretében kerül sor a Kossuth téren, az első helyezettek egy ausztriai kiránduláson vehetnek részt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
