A kisgazdapárti vezető Börcsön látta meg a napvilágot. Győrött a Bencés Gimnáziumban, majd Veszprémben a Teológiai Akadémián tanult. Pappá szentelése után Somlóvásárhelyen, majd Várpalotán káplán lett, azután 1929-től Balatonbogláron plébánosként tevékenykedett. A harmincas években részt vett a Független Kisgazdapárt megalapításában, amelynek Gaál Gaszton 1937-ben bekövetkezett halála után alelnökévé is választották. 1939-ben ellenzéki programmal képviselői mandátumot szerzett. Élesen szemben állt a németbarát politikával. Hathatósan közremáködött a Magyarországra menekült lengyelek, majd az ország német megszállása után a magyarországi zsidók mentésében is. Tagja volt a Történelmi Emlékbizottságnak. Bujdosnia kellett a németek, majd 1945-ben az oroszok elől is.
1945 augusztusától a Kisgazdapárt ügyvivő alelnöke, áprilistól az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, novembertől országgyűlési képviselő lett. 1946 februárjában a Nemzetgyűlés elnökévé választották. Később - a letartóztatás elől - külföldre menekült: az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a külföldi magyar emigráció vezetőjévé vált. 1951 februárjában részt vett a 10 vasfüggöny mögötti ország philadelphiai Függetlenségi Nyilatkozatának megfogalmazásában, a Szabad Európa Rádió elindításában. Ő volt a vezetője az emigrációs Magyar Nemzeti Bizottmánynak is. Magyar állampolgárságáról és nemzetgyűlési elnöki tisztéről sohasem mondott le, a száműzetés négy évtizede alatt mindvégig emberi, erkölcsi példa maradt. A magyar emigráció egyik legtekintélyesebb alakját fogadta Truman, Eisenhower, Kennedy és Nixon amerikai elnök is. A második világháború alatti érdemei elismeréseként 1960-ban De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke a Francia Becsületrend Tiszti Keresztjével tüntette ki és a lengyel kormánytól is a legmagasabb kitüntetést kapta. Az első szabadon választott magyar Országgyűlés alakuló ülésén, 1990-ben ő mondhatta a megnyitó beszédet. 1992-ben végleg hazatért Magyarországra. Budapesten hunyt el 1995. október 13-án.