Kitaszították a náci übergyerekeket
2008. február 1. 13:00
A kék szemű, szőke gyerekek kiválasztottként, egy őrült ideológia nevében az árja faj továbbélését voltak hivatottak biztosítani. A nácik háborús veresége után azonban egész Norvégia ellenük fordult.
Az emberi fajnemesítéssel (eugenika) foglalkozó Lebensborn (Életforrás) Társaság 1935. december 12-én alakult. Kiötlője Heinrich Himmler, Hitler jobbkeze és az SS parancsnoka volt. A terv a Harmadik Birodalom `árja jövőjét` és a csökkenő németországi születési ráta megállítását tűzte ki célul. Az embereket arra ösztönözték, hogy több gyermeket vállaljanak nem csak otthon, hanem a megszállt országokban is, főleg Skandináviában, mivel a leginkább az ottani szőke, kék szemű északi gént tartották klasszikus árjának.
A Lebensborn-program hat évvel létrehozása után, 1941 márciusában érkezett Norvégiába. A megszálló katonákat hivatalosan arra bátorították, hogy gyermeket nemzzenek a helyi asszonyokkal. Biztosították őket, hogy a Birodalom gondoskodni fog a gyerekekről még akkor is, ha nem kívánják feleségül venni az anyákat, vagy már nősek. A program fizette a szülés költségeit, az anya anyagi támogatást, ruhákat, babakocsit és kiságyat kapott. Feljegyezték, hogy a német katonák igen kis százaléka akarta feleségül venni és magával vinni Németországba a gyermeke anyját.
Nem sokkal ezután a háború befejeződött, Himmler öngyilkos lett, és Norvégia háború előtti vezetői visszatértek. A "német szajhák" haját levágták, közszemlére tették és leköpdösték őket az utcákon. Annak ellenére, hogy semmilyen törvénybe ütközőt nem követtek el, sokukat letartóztatták és internálták. A többség elveszítette az állását, és egy életre sérültté vált. "A szégyenbélyeget soha nem törölhetjük le magunkról, még halálunk után sem. Nem akarom, hogy sírba temessenek. Azt akarom, hogy poraimat a szélbe szórják - így legalább már nem tudnak megbélyegezni" - mondta Paul Hansen, az egyik áldozat.
A bosszúhadjárat tovább folytatódott ellenük. A norvég kormány Németországba akarta deportálni őket, de a szövetségesek megakadályozták az akciót. 1945-ben az egyik újság arról írt, hogy a Lebensborn fiúk "azoknak a tipikus férfias német jellemvonásoknak a csíráját hordozhatják magukban, amiből a világ már eleget látott." Egy tekintélyes pszichiáter azt állította, hogy a 8000 (hivatalosan regisztrált) gyerek többsége rossz géneket hordoz, ezért értelmileg fogyatékos, így "speciális intézményekbe" kell kerülnie. A gyerekeket tehát elmegyógyintézetekbe zárták, ahol erőszakoskodtak velük, megerőszakolták őket, bőrüket összekarmolták. "Arra, hogy ezekből a gyerekekből tisztességes polgárok váljanak, annyi esély van, mint hogy a patkányból háziállat válik" - nyilatkozta 1945 júliusában a norvég szociális minisztérium egyik munkatársa.
Az egykori gyerekek jogi úton többször is megpróbáltak kárpótlást kicsikarni a norvég kormánytól. Néhányan kaptak ugyan pénzügyi támogatást, de a felelősséget senki sem akarja elismerni. "A kormány elismerte, hogy a háborús gyerekeket zaklatás érte a társadalom részéről, de 50 év múltával már nem lehet megállapítani a kormány felelősségét" - mondta Thomas Naalsund, a kormány jogi képviselője.
Tavaly 157 egykori Lebensborn gyerek fordult jogorvoslatért az Emberi Jogok Európai Bíróságához, de kérvényüket arra hivatkozva utasították el, hogy az eset túl régen történt. "Norvégia, a Nobel-békedíj hazája, a konfliktuskezeléséről híres ország képmutató, hiszen saját háborús áldozatait nem hajlandó elismerni. Csalódott és összezavarodott vagyok Norvégia nevében is. Azt hittem, hogy Norvégia nagyszerű ország, az emberi jogok hazája, de amikor átvettem ezt az ügyet, mindenben csalódnom kellett" - mondta Randi Spydevold, a Lebensborn gyerekek ügyvédje.
A Lebensborn gyerekek egyetlen reménye, hogy történetük megismertetésével egy nap majd olyan nemzetközi szabályozás születik, amely megakadályozza, hogy a háborús gyerekeket diszkriminálják, és olyan szörnyűségeknek tegyék ki, amelyeket nekik kellett elviselniük. Az itt elmondottak csak az első kicsiny lépést jelentik a lehetséges megoldás felé.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
