Budapesten született 1923. május 31-én. Középiskolai tanulmányait a keszthelyi premontrei gimnáziumban végezte. Népi kollégistaként a Horváth Árpád Színészkollégium alapító tagja volt, akiknek körében nagy népszerűségnek örvendett. 1944-ben munkaszolgálatra rendelték be. A háború után sokat tett a vidéki színjátszás, elsősorban a győri Kisfaludy Színház színvonalának emeléséért, amelynek főrendezője volt. 1953-ban csatlakozott Nagy Imre irányvonalához, a reformpolitikához a miniszterelnök eltávolítása után is ragaszkodott. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör több vitáján. Ennek mintájára hozta létre társaival 1956. október 23-án a győri Petőfi Kört, amelynek ő lett az elnöke. 1956. október 25-én tüntetés zajlott Győrött. Javaslatára a színház több dolgozója a NÉKOSZ-indulót énekelve csatlakozott a felvonulókhoz, jelszavaikkal a pártvezetés hibáit bírálták. Beszédében hitet tett Nagy Imre és politikája mellett, követelte Magyarország szuverenitásának helyreállítását. Miután a megyei börtön előtt rálőttek a tömegre, mindent elkövetett a további vérontás megakadályozása érdekében. Másnap részt vett a Győri Nemzeti Tanács megalakításában, ő lett az értelmiségi tanács elnöke. 27-én megbízták a győri rádió adásainak politikai ellenőrzésével. A Nemzeti Tanács ülésén felszólalt a dunántúli ellenkormány terve ellen, hangsúlyozva, hogy a legfőbb feladat Nagy Imre mögé fölsorakoztatni a demokratikus elemeket. November 4-e után felvette a kapcsolatot a Hazánk című lap szerkesztőivel, cikkeket is írt az újságba. Színházi és egyéb kulturális rendezvényeken próbálta meg ébren tartani a forradalom szellemét: sikerült kiharcolnia, hogy a színház első premierje a Bánk bán című tragédia legyen. 1957 májusában letartóztatták, szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. Hiába járt közben érdekében a magyar színházi élet több kiválósága, kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította, és 1958. január 15. hajnalán kivégezték.