100 éve indult a Nyugat
2008. január 15. 10:00
Az 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között megjelenő Nyugat a magyar művelődéstörténet egyik legjelentősebb időszakát fémjelezte.
<
|
Csoportkép (ülő sor, balról) ismeretlen nő, Török Sophie, Babits Mihály, ismeretlen nő, Lépold Antal kanonok, Kosztolányi Dezsőné, ismeretlen, Einczinger Ferenc, (álló sor) ismeretlen, Szabó Lőrinc, Kárpáti Aurél, Laczkó Géza, ismeretlen nő, Kosztolányi Dezső, Gellért Oszkár, ismeretlen nő, ismeretlen és Obermüller Ferenc gimnáziumigazgató |
Célja, amely címadásában is megjelent, a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, legfőbb szempontjának az irodalmi értéket tekintette, szellemiségében a politikai, kulturális progressziót támogatta. A 19. század végének új stílusirányzatait és a nyugati irodalom legfrissebb törekvéseit egyaránt segítette az érvényesülésben. Osvát tehetségfelismerő képességének és következetességének köszönhetően a régiek mellett számos fiatal szerző kapott publikálási lehetőséget.
|
Babits Mihály, Török Sophie, Kosztolányi Dezső, 1923  |
Az első világháború idején a háborúellenes küzdelemben is szerepet vállalt a lap, írásai a humánum védelmében fogantak. A húszas években a folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek volt mondható, Osvát helyett Babits lett a szerkesztő, az új nemzedék megjelenése is biztosította a lap egyenletesen magas színvonalát. 1929-ben Osvát öngyilkos lett, Ignotus lemondott, a lap labilis anyagi helyzete megrendült.
Móricz vállalta, hogy rendezi az adósságokat, cserébe szerkesztői rangot kért. Babits és Móricz mellett Gellért Oszkár lett a harmadik szerkesztő, de szerepe nem volt jelentős. Móricz a prózai részt gondozta, Babitsé volt a kritika és a líra. Vitáik miatt 1933-ban Móricz is elhagyta a lapot, amit Babits ettől kezdve gyakorlatilag egyedül szerkesztett.
1941. augusztus 4-én, három nappal az aktuális szám megjelenése után meghalt Babits, s mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat is megszűnt.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
