Berkeley Dysert Castle-ben látta meg a napvilágot 1685. március 12-én. 1696-tól a Kilkenny College, 1700-tól a dublini Trinity College hallgatója, 1704-ben szerzett diplomát. Tanulmányt írt az időről és a látásról, s kétségbe vonta az anyag létezését. Első írásait, az Aritmetika és a Matematikai Közlemények együtt adta ki, 1707-ben a Trinity College kutatója lett. Az érzékekkel felfogható minőségek szubjektív voltán alapuló korábbi immaterializmusát a `létezés` elemzése váltotta fel. A `lét` nála az objektum oldaláról ezt jelenti: érzékelve lenni, a szubjektum szemszögéből pedig: érzékelni, köztük nem létezik a tárgy eszméje. 1709-ben jelent meg Értekezés a látás új elméletéről című műve, amelyben `a látás tényleges tárgyait` csak az elmében létezőnek mondja,a tapintható tárgyakról az ellenkezőjét véli. Értekezés az emberi ismeret alapelveiről című, 1710-es művében már a tapintható tárgyakat is az elmén belülre tette. Berkeleyt 1709-ben diakónussá, 1710-ben pappá szentelték. Kutató, könyvtáros, társdékán, a teológia, a görög és a héber nyelv tanára volt. Politikai nézetei a tory-párt mellé állították, konzervatív etikáját 1712-ben Passzív engedelmesség cím alatt adta ki. 1713-14-ben Szicíliába utazott, 1716-20 között ismét Itáliában élt. Útinaplóiban színes képet festett Rómáról és Dél-Itáliáról. 1721-es írásában (A mozgásról) elvetette Newton abszolút tér, idő és mozgás fogalmait. 1724-ben Derry főesperese lett, 1728-ban megnősült, s nejével Amerikába látogatott, mivel a parlament 20 ezer fontot szavazott meg az indiánok oktatását célzó iskola céljára. A pénzt nem kapta meg, s 1731-ben visszatért Londonba. 1732-es műve, az Alciphron a teizmus és a kereszténység védőirata, támadta a szabadgondolkodókat és deistákat, elemezte a vizuális nyelvet és az analógiás gondolkodást. A látás elmélete című műve összehangolta lételméletét és korábbi immaterialista írásait. 1734-es írása, Az analitikus... jelentősen hozzájárult a matematika fejlődéséhez, s a vallás mellett is érvelt. Ez évben Cloyne püspöke lett, majd 1737-ben az ír felsőház tagja. Cloyne-ban írt műveiben a gazdaság alapfogalmait taglalta, illetve a gyógyítás kérdéseit kötötte össze a létezés láncolatával, amely az érzékektől a lélekig és Istenig vezetett. 1752-ben fivérét, Robertet érseki helynökké nevezte ki, egyházi feladatait Cork püspökére ruházta át, Oxfordba költözött, s ott élt haláláig.