Kisbolygót neveztek el a különc művészről
2008. január 15. 09:00
Vlagyimir Viszockij orosz színész, költő, énekes emlékére nyílt kiállítás születésének hetvenedik évfordulója alkalmából Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
<
A bemutató az 1938 és 1980 között élt különc alkotó szellemiségét képekkel, hangdokumentumokkal, filmekkel és számos Viszockij-gondolattal, vers- és dalrészlettel idézi meg, a kor hangulatát pedig 1970-es évekbeli szovjet tárgyakkal, egyebek mellett egy eredeti zenegéppel és Matrjoska-babákkal teremtik meg.
A fekete padlót fehér feliratok díszítik: többek között a szabadság, a börtön, a nyugat, az ivászat, a gyerekek és a háború szó szerepel magyar és orosz nyelven. A budapesti tárlaton eredeti Viszockij-relikviákat nem tudnak kiállítani, mivel a 2008-as esztendő Oroszországban Viszockij-emlékév, így a tárgyak főleg ottani programokon szerepelnek - említette E. Csorba Csilla. Hozzátette ugyanakkor, hogy Viszockij életművének kutatója, Viczai Péter által gyűjtött és a kiállítás rendelkezésére bocsátott relikviák hű képet festenek a költőről és a korról.
A kiállítás egyik termében Viszockij-filmeket vetítenek. Videoklipek és beszélgetésrészletek mellett látható Mészáros Márta filmjének (Ők ketten, 1977) azon egyedülálló jelenete, amelyben Viszockij és felesége, Marina Vlady, orosz származású francia színésznő együtt látható.
Vlagyimir Viszockij 1938. január 25-én született Moszkvában. A Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze volt, de ismert lett szókimondó költőként, énekesként is. A "nagy szovjet pangás" éveinek hangulatát tükröző dalait egy héthúros gitárral kísérve énekelte szerte a Szovjetunióban.
"Milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, tragikus sorsú legendás művészt, a korszak egyik ellenkulturális ikonját. Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős és látványos sikerű színházi előadások, tévéfilm-sorozatok sztárja. A hatvanas-hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, de az egykori szocialista országok értelmiségi körei, másként gondolkodói között is. Százezrek kísérték utolsó útjára, temetése néma tüntetés volt a rendszer embertelensége ellen" - idézte fel összegzésében Viszockij alakját a PIM.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
