Technológiai robbanás a hadiiparban: az elfelejtett tengeralattjáró-háború III.
2007. július 4. 13:00 Tóth Ákos
Bár a japán flottát a Midway-szigeteknél jelentősen meggyengítették, az még mindig elég nagy erővel bírt ahhoz, hogy folytassa a háborút, és hátráltassa az amerikai előrenyomulást.
<
Midway után megindult az amerikai offenzíva, délen MacArthur, északon pedig Nimitz parancsnoksága alatt. A békaugrás néven elhíresült taktika révén egyre közelebb kerültek Japánhoz, és a tengeralattjárók szerepe még az eddiginél is fontosabb lett. Megkezdődött ugyanis egy állandó, stabil blokád kiépítése, melynek célja az volt, hogy elvágják a Japán hátországot a megszállt területekről érkező nyersanyagoktól.
|
Bevetésen a USS Balao |
A GATO osztály korábban is bemutatott sikerén felbuzdulva a mérnökök rájöttek, hogy jó úton indultak el. Miután a GATO hajók gyártása leállt, a gyárak a legújabb típusra, a BALAO-ra koncentráltak. Az új hajó a korábban gyártottaktól nem igazán különbözött, leszámítva a megerősített hajótestet, és a módosított fedélzeti fegyvereket. A hajókon megjelent az addig csak kísérleti stádiumban létező radarrendszer is. Hogy pontosan mikortól kezdték használni az eszközt, arról nincsenek biztos információink, de az első néhány darab még csak próbaszériaként érkezett az üzemekbe. A radarral jelentősen megnőtt a hajók harcértéke, hiszen látásuk a sokszorosára növekedett.
|
A USS Lawson vízrebocsátása  |
A blokád tehát kiépült, és a tengeralattjárók elkezdték folyamatosan húzni a hurkot a birodalom körül. A csapnivaló japán elhárításnak köszönhetően a veszteségek csökkentek, még annak ellenére is, hogy a járőrök egyre messzebbre vezettek, és egyre merészebbek voltak. Mindezt a fejlődést pedig csak támogatták a gyárakból egyre gyorsabban és sűrűbben kiúszó hajók.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
