Darázsderék és tetszetős domborulatok: kiállítás a fűző történetéről
2007. június 12. 10:00
<
Esztétikus testkép halcsontokkal
Az Egyetemi Könyvtár jelen divattörténeti kiállítása a fűzőhasználat köré összpontosul. Európában a 16. században vált közkeletűvé a fűző, amely Itáliától egészen I. Erzsébet angol királynő udvaráig hódított. Kezdetben készültek acélpántos fűzők is, de a halcsontos megoldású érthetően nagyobb népszerűségnek örvendett.
A fűző a 19. század végén élte reneszánszát, ugyanakkor valóságos mozgalommá nőtt a használatát korlátozó, elutasító reformnézet. Egy bécsi fűzőcég Magyar Szalonbeli reklámcikkében úgy fogalmazta meg terméke lényegét, hogy az segíti megtartani a női test szoborszerűen szép esztétikai arányait. 1904-ben Szerb Zsigmond a kígyószerű karcsúság hóbortját okolta azért, hogy a tavaszi fürdőpihenőből hazatért asszonyok, lányok milyen lelki tortúrán estek át, amikor szembesültek azzal, hogy a felszedett súlyfeleslegüket sem a szabónő, sem a háziorvos nem tudta eltüntetni, sőt, némelyiküket a munka, a takarítás szentségtelen rémképével inzultáltak, míg végre eljutottak a fűzőkészítőjükhöz, aki egycsapásra megoldotta a lehetetlent: karcsúra varázsolta a bajbajutottakat.
| A fűző ártalma |
| Az Egyetemi Könyvtárban két - időben egymástól meglehetősen távol álló - olyan könyv is található, amely e ruhadarab mértéktartó viselésére int. E művek ölelik fel a bemutatni kívánt időszakot. Bonnaud 1770-ben írott felvilágosító munkája csak a fűzőhasználat túlkapásainak káros következményeit tárgyalja, azonban Thanhoffer 1901-es kötete egyéb egészségrontó öltözékek mellett tér ki a fűzőre. A francia szerző, Bonnaud hivatkozott több kortársára, akik már szót emeltek a lábra kapott esztelen túlzások ellen, s remélte, hogy olvasóközönsége idővel jobb belátásra tér: "Nem hiszem, hogy érveim több embert meg tudnak győzni, mint az előttem írók művei; a tévhit túlságosan is mély gyökerű, és csak abban lehet reménykedni, hogy majd az idő le tudja rombolni azt." Százharminc évvel később a magyar orvos, Thanhoffer szintén elborzadva írt a 40-45 cm-re összeszorított női derekakról. Felhívta olvasói figyelmét, hogy az "erős nyomás következtében hátfájdalmak, hideg kezek, ugyanilyen lábak, vivőeres csomók, aranyér stb. keletkeznek." Teljes egészében nem vetette el a fűzőhasználatot, viszont kikötései voltak: "1. megfelelő hosszúságú legyen; 2. megfelelő anyagból készüljön; 3. a test csontos vázára odafeküdjék és 4. minél kevésbé szorítson." |
Támogasd a 
szerkesztőségét!
