Nyelvészeti vita irigységgel és szakmai féltékenységgel
2007. június 12. 14:00
2006. december 8-án nemzetközi konferenciát tartottak Budapesten, ahol a résztvevők újraértékelték a 30 nyelven beszélt nyelvtudós és keletkutató Bálint Gábor életművét.
<
Utazás a mongolok közé
Anyagi fedezet hiányában azonban megszakította tanulmányait és a Pesti Egyetemre iratkozott be. Közben megismerkedett Vámbéry Ármin turkológussal, akitől törökül tanult, majd az egyetemen Fogarasi János, nyelvész-akadémikus vette pártfogásába. Mindkét híres magyar közéleti személyiség felfigyelt Bálint Gábor kivételes tehetségére, így amikor a Magyar Akadémia keresett egy fiatal kutatót, hogy kiküldje a mongol nyelv tanulmányozására, Bálintra esett a választás. Bálint mintegy négy évet töltött a mongol népek között, előbb a kalmükök között élt és gyűjtött, majd elutazott Urgába, a mai Ulánbátorba, hogy ott megismerje a többi mongol nép nyelvét is. Költségeit az Akadémia fedezte, a szerény összeget Fogarasi János egészítette ki.
Bálint a helyszínen nagyon termékeny munkát végzett: megtanult mongolul, törökül, finnül és számos kisebb nép, mint a cseremiszek nyelvét is elsajátította. A konferencián kalmük gyűjtéséről Birtalan Ágnes, az ELTE Belső-Ázsiai Tanszékének vezetője - a kötetben is olvasható - tanulmányában számolt be, aki szerint Bálint Gábor nagyon pontosan és precízen jegyezte fel a kalmükök nyelvét, sőt népköltési gyűjteménye a kalmük irodalom páratlan remekei közé tartozik. Ezt erősítette meg Seres István cikke is, aki a kazáni tatár gyűjtését elemezte. Mindketten megállapították, hogy Bálint úttörő módszer alapján tanulta meg a nyelveket: nem a régi irodalmi szövegeket tanulmányozta, hanem a népnyelvet tanulta meg, és nem irodalmi szövegeket vizsgált, hanem népköltési gyűjteménnyel foglalkozott. Bálint ismerte az irodalmi alkotásokat is: az Erdélyi Múzeumban megjelent tanulmányai azt mutatják, hogy elolvasta a mongolok két leghíresebb irodalmi alkotását, a Mongolok titkos történetét és a Geszer-történetet, melyekből sokat fordított is.
Bálint útja során folyamatosan beszámolt az akadémiának és mentorának, Fogarasi Jánosnak, majd 1875-ben érkezett haza. Ugyanabban az évben az akadémián felolvasta a "Mandzsuk szertartásos könyve" című előadását, amelyben a régi kultuszok fontosságára hívta fel a figyelmet. Későbbi tanulmányában már a nyelvészetre koncentrált, és az északi-burját nyelvről írt egy meghatározó jelentőségű tanulmányt a Nyelvtudományi Közlönyben. Bálint olyan jelentős sikert ért el, hogy Hunfalvy Pál, Vámbéry Ármin és Ballagi Mór akadémiai levelező tagnak ajánlották 1876 tavaszán. Akkoriban a Budapesti Egyetem magántanára volt, ahol mongol és mandzsu nyelvet tanított.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
