Szovjet kínzással vallatnak az amerikai katonák
2007. június 11. 13:00
Az Egyesült Államok szenátusának fegyveres szolgálatokat felügyelő bizottsága azt vizsgálja, hogy miként jutott el az ország szeptember 11. után odáig, hogy átvette a Szovjetunió kihallgatási technikáit.
2002-ben a CIA és a Pentagon aggodalmát fejezte ki, hogy a hagyományos kikérdezési módszerek már egyáltalán nem alkalmasak a terrorizmussal gyanúsított személyek kihallgatására, és egy SERE (Survival, Evasion, Reconnaissance, Escape - Túlélés, Kijátszás, Felderítés, Szökés) elnevezésű, korábban gyakran alkalmazott katonai kiképzőprogramot kezdtek tanulmányozni. A SERE kiképzőinek feladata évtizedeken keresztül az volt, hogy megpróbálják hozzáedzeni a pilótákat a szovjet típusú kihallgatási módszerekhez: az alvásmegvonáshoz, az extrém forró vagy hideg környezethez, és a stresszhelyzetekhez.
Kínzást tanulnak a tévésorozatokból is
A tanulmányozást hamar a gyakorlat követte, és a módszereket már a Guantamóban tartott afganisztáni és iraki foglyokon, valamint a CIA titkos börtöneiben fogva tartott al-Kaida vezetőkön is kipróbálták. Mindehhez az adott alapot, hogy a Bush kormányzat úgy határozott: a genfi konvenció nem vonatkozik az al-Kaida hálózat tagjaira. Érdekes párhuzam lehet, hogy egykor a szovjetek is azzal érveltek, hogy a nemzetközi szabályok nem vonatkoznak a külföldi letartóztatottakra. Ha egy fogollyal szemben ilyen módszereket akartak alkalmazni, illetve propagandanyilatkozatra vagy "beismerő vallomásra" volt szükség, akkor egyszerűen háborús bűnösnek nyilvánították, így már nem vonatkoztak rá a hadifoglyokról szóló nemzetközi egyezmények.
A szovjet NKVD (később KGB) leginkább kedvelt módszerei a következők voltak: magánzárka, állandó fény, ébrentartás, hideg vagy forróság, csökkentett élelmiszeradagok. Az elszigeteltség, aggodalom, kimerültség, alváshiány, kellemetlen hőmérséklet és az állandó éhezés azonban szinte minden fogolynál kedély- és viselkedészavart okozott és okoz ma is. A szovjetek tagadták, hogy ez a bánásmód kínzásnak minősülne, és ezt tették az amerikai hatóságok is az elmúlt években. Valójában azonban mindegyik rendkívüli kényelmetlenséget okoz, és a test működésének komoly károsodásához vezet, tehát jogosan nevezhető kínzásnak.
A vallatók olyan módszereket kerestek, amelyekkel növelhetik a nyomást. Ilyenek voltak a "stresszhelyzetek": a fogolytól azt követelték, hogy a kihallgatás egész ideje alatt álljon, vagy más, fájdalmat okozó testhelyzetben maradjon. A nyílt brutalitást azonban nem bátorították, és így volt ez az amerikai börtönökben is: alig használtak bilincset vagy láncokat, és csak ritkán folyamodtak veréshez. A tényleges fizikai bántalmazás elvben ellentétes volt a kommunista elvekkel és a KGB szabályaival.
A kommunista típusú kihallgatások folyamatosan hamis beismerő vallomásokhoz vezettek: az alkalmazott módszerek hatása szinte elviselhetetlen volt. A fogoly mentálisan eltompult és elveszítette az ítélőképességét. Hajlítható és befolyásolható lett, bizonyos esetekben beszédessé vált. A kihallgató ebben a helyzetben elhitette a fogollyal, hogy az ő álláspontja jelenti az egyetlen kiutat ebből az elviselhetetlen szituációból. A zárt tárgyalások és katonai bíróságok mindennaposak voltak, ahogy Guantanamón is: a foglyokat hadbíróság elé állítják, amelynek tárgyalásai nem nyilvánosak, így csak a kihallgató, az ügyész, a fogoly, a bírák, néhány gyorsíró és bírósági tisztviselő lehet jelen.
A SERE veteránjait megdöbbentette, hogy módszereiket "fordítottan" alkalmazták, állítja Charles A. Morgan pszichiáter, aki egy évtizedig dolgozott együtt a SERE kiképzőkkel, és szerinte az egykori tisztek azonnali fellépést követelnek az ügyben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
