Titokban búcsúztatta Batthyányt a dualizmus elitje
2007. június 8. 13:00 M. Lovas Krisztina
Batthyány Lajos miniszterelnök újratemetése jól tükrözi a dualizmus érzelmi ellentmondásosságát: a hivatalos politika szereplői magánemberként vettek részt korábbi társuk búcsúztatásán.
Titokban csempészték ki a holttestet
Friedländer orvostanhallgató szokásos esti
sétájára indult 1849. október 6-án. Az Újépülethez közeledve hatalmas tömeg
forgataga ragadta magával. Míg szorultan várakozva állt ott, hirtelen lovas
katonák vágtattak elő és két oldalt felsorakoztak. Ezután egyenruhás katonák
jöttek, középen egy magas, tiszteletet parancsoló alak hófehér arccal, kopasz
fővel és hosszú szakállal. A férfiú - mint azt a körülötte állóktól megtudta -
állítólagos árulásáért halálra lett ítélve. Borzongás futott keresztül az ifjún,
midőn észrevette, hogy ez ugyanaz a férfi, ki a miniszterek között korábban az
első helyet foglalta el.
"Vérem folyása megállott és majdnem kővé
váltam" - írta később, 1870. június 26-án a Vasárnapi Újság hasábjain -
"midőn őt méltóságteljesen és minden támasz nélkül szemléltem előlépdelni,
az ő átszellemült arca tanúsította magasztos jellemének tisztaságát, úgy nagy
szívének ártatlan voltát. (...) Majd letérdelt, és miután arcáról letörülte
volna a verítéket, reászegezték a jágerek fegyvereiket, céloztak, tüzet adtak,
és a lélek elvált a testétől." Ekkor az ifjú nem tudhatta, hogy a hófehér
arc a nagy vérveszteség következménye, ugyanis a gróf az éjjel, takaróját a
fejére húzva, két őr jelenlétében- kik az egészből semmit nem vettek észre -
öngyilkosságot kísérelt meg azért, hogy a megalázó akasztást elkerülje.
|
Barabás Miklós: Batthyány Lajos képmása, 1848 |
A grófné férje holttestének átvételével dr. Hausmannt, a család háziorvosát bízta meg. A katonai hatóságok azonban megtagadták, hogy a holttestet a családi sírboltba szállítsák. A kivégzés után a tetemet - a katonai szabályok szerint három órán keresztül - a vesztőhelyen hagyták, majd a Rókus kórház halottasházába vitték, ahol az a sors várt rá, hogy a kórház legszegényebbjeivel együtt egy közös sírgödörbe dobják. A diktatúra tudatosan akarta megfosztani a nemzetet még az emlékezés lehetőségétől is.
Ekkor azonban akadtak bátor vállalkozók, akik felismerve a helyzet jelentőségét, gyors cselekvésre szánták rá magukat. Szántóffy Antal józsefvárosi plébános már előző nap "belekeveredett" az eseményekbe, hiszen őt Batthyány grófné kérte meg, hogy adjon vigasztalást férjének a halál órájában. Bár a plébános végül csak egy pillanatra találkozott a gróffal, nyilván ez a személyes érintettség megerősítette őt abban az elhatározásában, hogy megmentse a gróf holttestét a jeltelen temetéstől.
|
Batthyány holttestének azonosítása, 1870. március 29.  |
A szabadságharcot követő megtorlás és abszolutizmus éveiben csupán néhány beavatott ismerte a ferencesek kriptájának titkát. A svájci emigrációból 1856-ban hazatért özvegy rendszeresen felkereste a jeltelen sírhelyet, és tudomásunk van arról is, hogy ugyanitt Damjanich János özvegye - aki Batthyányné közeli jó ismerőse volt - minden év október 6-án misét mondatott az 1849-es vértanúk emlékére, természetesen a szándék nyilvánosságra hozatala nélkül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
