Dervisként utazta be az ismeretlen keletet az orientalizmus atyja
2007. március 19. 15:00
Százhetvenöt éve, 1832. március 19-én született Dunaszerdahelyen a sánta dervisként is emlegetett, keletkutató Vámbéry Ármin.
<
Szerteágazó kapcsolatrendszer
A nyomorból kitartása, akaratereje, szorgalma és kivételes tehetsége révén emelkedett ki. Tanulmányait a szentgyörgyi kegyesrendi gimnáziumban kezdte, s igen hamar elsajátította a német, a francia, az olasz, az angol, a spanyol, a dán és a svéd nyelvet. A pozsonyi evangélikus líceumban már a keleti nyelvekkel kezdett foglalkozni, s huszonöt éves korára állítólag már annyi nyelvet ismert, mint amennyi éveinek száma volt.
Vámbéry - aki az 1850-es évek elején vette fel e nevet a Bamberger helyett - a két jeles őshazakutató, Reguly Antal és Jerney János nyomdokaiba kívánt lépni, s Pestre kerülése után mindent ennek rendelt alá. Az Egyetemi Könyvtárban dolgozó Garay János révén ismerkedett meg Vörösmarty Mihállyal és Arany Jánossal, s önzetlen pártfogókra lelt Hunfalvy Pálban, Ballagi Mórban, Kemény Zsigmondban és Toldy Ferencben. Végül Eötvös József támogatásával kapott útlevelet és 1857-ben elindulhatott első törökországi útjára.
A Konstantinápolyban eltöltött öt év alatt megismerkedett a szabadságharc emigránsaival, házitanító volt egy pasa családjánál, itt kapta a Resid efendi nevet, ami becsületes urat jelent. Ekkor kezdte tudományos munkásságát: 1858-ban jelent meg német-török zsebszótára, melyet számos nyelvészeti dolgozat követett, s a Tudományos Akadémia - távollétében - 29 éves korában levelező tagjai sorába választotta. Levéltárakban kutatta a magyar múlt török emlékeit, de Kőrösi Csoma Sándor nyomán úgy gondolta, hogy a magyar őstörténet gyökereit Belső-Ázsiában kell keresni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
