A Nagy-Izraelről álmodott a militáns miniszterelnök
2007. március 9. 17:00
Mozgalmas élete során volt szovjet táborlakó, militáns cionista, végül Nobel-békedíjas politikus - nem csoda, ha megítélése máig ellentmondásos.
<
A katonai agressziótól a politikai pályáig
Begin 1913. augusztus 16-án született az akkor még Oroszországhoz (1921 után Lengyelországhoz) tartozó Breszt-Litovszkban. Tizenöt évesen lett tagja a palesztinai zsidó állam erőszakos megteremtését célul kitűző Betar mozgalomnak. Varsóban elvégezte a jogot, de soha nem praktizált, inkább politizált. 1937-ben, még a vén kontinensen került először összeütközésbe a britekkel: a varsói brit nagykövetség előtt őrizetbe vették, mert Nagy-Britannia palesztinai politikája ellen tiltakozó tüntetést szervezett.
Ariel Sharonnal, 1967 |
Leszerelésekor már a szélsőséges Irgun Cvai Legumi fegyveres szervezet vezetője volt, amely az arabok és a palesztinai brit hatóságok ellen hajtott végre terrorakciókat. Az általuk támogatott, hasonlóan szélsőséges szervezet, a Stern Brigádok Deir Jaszin vezetésével 1946 júliusában levegőbe röpítette a brit tisztekkel teli jeruzsálemi Dávid Király szállodát, később pedig nyilvánosan felakasztott két brit őrmestert. Begin fejére a britek 10 ezer font vérdíjat tűztek ki, de nem tudták elfogni. Az Irgun az arabok ellen is hasonló módszereket alkalmazott, 1948 áprilisában 250 palesztint mészároltak le Jeruzsálem közelében egy településen, menekültáradatot indítva el.
Begin az incidens után szélsőjobboldali pártot alapított Herut néven. Mivel múltja miatt szalonképtelennek számított, sokáig inkább demagóg népvezérnek, mint igazi politikusnak tartották. Ő maga ugyan a kezdetektől képviselő volt, de pártja sorozatban nyolc választást vesztett el. Begin 1967-ben bekerült a nemzeti egységkormányba, ahol három évig volt tárca nélküli miniszter.