A kétkedő kémikus: 380 éve született Robert Boyle
2007. január 24. 16:00
<
Megalapozta a modern kémiát
Boyle A kétkedő kémikus című, 1661-es művében megtámadta a négy elemre (a földre, levegőre, tűzre és vízre) vonatkozó arisztotelészi elméletet, s a Paracelsus által javasolt hármas: a só, kén és higany alapanyag voltát is. Ezek helyett kidolgozta az elsődleges részecskék fogalmát, miszerint a különböző anyagok ezen elsődleges részecskék számától, helyzetétől és mozgásától függően alakulnak ki, s minden természeti jelenség ezek szerveződése révén jön létre.Különbséget tett keverékek és vegyületek közt, megállapítva: az utóbbiak tulajdonságai erősen különbözhetnek alkotóelemeik sajátságaitól.
Tanulmányozta a fémek hevítése során fellépő oxidációt is, s Hooke-kal kimutatták: vákuumban nem égnek el az anyagok. Ő javasolt először indikátorokat a savak és lúgok megkülönböztetésére. Kutatta a fénytant, az elektromosságot, a hidrosztatikát és a hajszálcsövességet is.
1668-tól nővérével, Katherine-nel, Lady Ranelagh-gel lakott Londonban. Asszisztensei segítségével kísérletezett, részt vett a Royal Society munkájában és jótékonysági tevékenységet is folytatott. Nagy hírnévre tett szert, 1680-ban a Royal Society elnökévé választották, de ő elhárította e megtiszteltetést.
Hívő protestáns volt, fontosnak tartotta hite külföldi terjesztését, pénzt adott az Újszövetség ír és török nyelvre történő lefordítására. Teológiai nézeteit 1690-ban A keresztyén virtuóz című művében fejtette ki, a természet tanulmányozását vallási kötelességnek tekintve. A világot óraműszerű mechanizmusnak tekintette, melyet a Teremtő az idők kezdetén hozott mozgásba, s azóta működik. Jelenségeit a tudomány segítségével lehet kutatni, ám az emberi lelket ennél nemesebb s anyagtalan dolognak vélte. Végrendeletében alapítványt tett előadásokra és prédikációkra, melyek a keresztyén hit igazát bizonyítják.
Boyle 1691. december 30-án halt meg Londonban. A középkori skolasztika ellen, a tapasztalaton alapuló tudományért folyó küzdelem egyik vezetője volt, fellépett az alkimista nézetekkel szemben, a kémia alapjának a kísérleti módszert tekintette. Az anyag részecske természetéről vallott felfogása okán őt tekintjük a kémia modern elmélete előfutárának. Tőle származik a kémiai elem, az egyszerű és összetett test - anyag - fogalma. A kétkedő kémikus című művének 1661-es megjelenésétől számítják a modern kémia kezdetét.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma-Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
