Fintorognak a rómaiak a Béke oltárának új helye miatt
2007. január 17. 13:15
A tisztítás és a restaurálás nem tartott volna ennyi ideig, de a szépséges oltár új házat is kapott - írta Ferenczi Attila az Ókorblogban.
<
A rómaiaknak nem lehet a kedvükre tenni: nem tetszett nekik már a Mussolini által kialakított nagyszabású Augustus-körzet sem. A Duce 1937-ben ugyanis `megszabadította` az Augustus-mauzóleumot a középkorban és később rá- és hozzáépített falaktól (mozgalmas története során bikaviadalok rendezésére szolgáló aréna és koncertterem is volt), és az itáliai fasizmus jellegzetes, nagy tömbökből kialakított, kis art decós rátett díszítéssel `feldobott` modernista épületeivel vette körül az egész teret.
A régi védőépületet is sokat szapulták. Nem is ok nélkül. Kicsi volt, csak úgy szorongott az ókori építmény a házban, ráadásul a minimalista vasbetonszerkezet rettenetesre szürkült a romai forgalom füstjében. Az új épületre viszont senki sem mondhatja, hogy kicsi. A múzeumtervező sztárépítész Richard Meier épülete, tágas, világos és modern. Magából az oltár méretéből is következik, hogy csak hatalmas lehet, ami tágasan magában foglalja. Ezzel persze meg az a baj, hogy túl nagy. Elfér benne az Ara Pacison kívül egy kisebb múzeum is.
A múzeumban egyrészt az Ara szimbolikáját (érdekes módon részletesen inkább csak az alsó sor növényi díszítményét) értelmezik, és néhány művészettörténeti párhuzamot is kiállítottak, ahol vegyesen találunk másolatokat és eredeti darabokat. A legérdekesebb ezek közül talán a Claudius-oltár darabjai. Claudius is épített ugyanis az Ara Pacishoz meglehetősen hasonlító védőfallal körlvett reprezentatív oltárt. Ennek egy híres darabja a Medici család birtokában volt, az most is csak másolatban van kiállítva, eredetije a Villa Mediciben maradt. A múzeum ezen kívül számítógépes modellekkel, hatalmas monitorokkal, és tanulságos ábrákkal várja a látogatókat.
Az egészből már csak Augustus lecsupaszított mauzóleuma lóg ki, ahová a környékbeli kutyatulajdonosok hordják le kedvenceiket.
Ferenczi Attila - Ókorblog
Támogasd a 
szerkesztőségét!
