Az újságíró színésznő nyomában: Jászai Mari ismeretlen élete
2007. január 18. 13:15
Jászai sokszor tollat ragadott, hogy aktuális eseményekről tudósítson, témái között bizalmas vallomások, divat-tanulmányok, úti beszámolók, a nőemancipáció, vagy éppen a háziasság szerepeltek.
<
A művelt és önmagát művelő színésznő
"Azért álltam tízesztendős koromban, tetőtől talpig reszketve, Veöreös Lídia úrhölgy elé, egy vasárnap estéjén, Petőfi János vitézével a kezemben, és azt rebegtem vonagló szájjal: Kérem, Lídia kisasszony, ha én tíz esztendeig szolgálok maguknál, azért nekem adják ezt a könyvet?"
Kassai Vidor komikussal kötött házasságának is a könyvek voltak a "kerítői". Jászai Mari - naplója tanúsága szerint - mindenáron Kassait akarta magának, mert a budai társulatban azt tartották róla, hogy ő a legműveltebb színész, lakása tele van könyvekkel, valamint festeni és fuvolázni is szokott.
Felnőtt fejjel tanult meg Jászai németül, angolul és franciául. Amikor a Nemzeti Színházban műsorra tűzték Victor Hugo A nyomorultak című regényének színpadi változatát, a bemutató előtti estén a színésznő eredetiben olvasta a regény egy részét. Ha Shakespeare volt műsoron, akkor pedig angolul olvasta az adott drámát.
Amikor Jászai 1888 nyarán Justh Zsigmond javaslatára Angliába utazott, hogy Feszty Árpáddal való "szakítását" kiheverje, Londonból angol nyelvű leveleket írt Justhnak. Élektra kedvéért megtanult ógörögül, olaszországi útja előtt pedig olasz nyelvleckéket vett. Egy időben hárfázni és zongorázni tanult, hogy a zenei műveltség terén mutatkozó hiányosságait pótolja. A testmozgást is mindig fontosnak tartotta, fiatalabb korában telente korcsolyázott, nyáron úszott. Később sokat sétált, kirándult.
A színpad mellett Jászai Marinak maradt ideje írni is, és nemcsak naplót, hanem cikkeket és tanulmányokat is, nem beszélve a levelezéséről, amelynek bemutatása, elemzése egy külön tanulmányt is megérne. Jászai Mari szívesen írt, tulajdonképpen terápia volt számára az írás, túláradó érzelmeit vetette gyakran papírra, és ha jól kidühöngte magát - mint írja - talán megnyugodott. Egy írásában arról beszél, hogy irigykedve gondolt arra, hogy a leírt sorok minden bizonnyal nagyobb részt kapnak halhatatlanságából, mint a színpadi szerepei. Keserűen vette tudomásul, hogy a színészi teljesítmény, a játék, még akkor is mulandó lenne, ha minden színész az önkifejezés, a szerepalkotás korlátlan lehetőségével rendelkezne a pályán.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
